Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 8. szám - MŰHELY - Tóth Klára: A valóság vonzásában (A Balázs Béla Stúdió dokumentumfilmjeiről)
TÓTH KLÁRA A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN A Balázs Béla Stúdió dokumentumfilmjeiről (1968—1976) (Részletek egy nagyobb tanulmányból) Afilmgyártás hierarchiájának csúcsára— kellő alapossággal itt most nem elemezhető gazdasági és történeti okok miatt — világszerte a játékfilm került; háttérbe szorítva más filmtípusokat, köztük a dokumentumfilmet is. A hierarchia kialakulásának főbb okai: — A filmművészet kapitalista genezise; amely a film sorsát hosszú időre eljegyezte a tömegszórakoztatással, a „mozival” s a fiimi kifejezőeszközök fejlődését filmgyártó és forgalmazó vállalatok üzleti érdekeinek vetette alá. (A játékfilm = nagyfilm, dokumentumfilm = kísérőfilm” törvényszerűsége”, a fiimi kifejezőeszközök örökös funkcionális és értékkülönbségként való feltüntetése mind a film ipari-kereskedelmi jellegével függnek össze.) — A filmművészet a filmkép automatizmusától való megszabadulás során született; s ebből a szabadulási törekvésből természetesen fakad a dokumentumfilm — mely a legtöbbet őriz ebből az automatizmusból — alacsonyabb rendűségébe vetett hit. Bár a filmtörténet tanúsága szerint a filmdokumentum időről-időre rehabilitálódik, a fenti rangsor megingathatatlannak tűnik. A dokumentumfilm kimondva vagy kimondatlanul művészeten kívüli, alacsonyabb rendű tényezővé vált; elsősorban a hírközlő, a propaganda, és oktató funkcióra redukálódott. A műfaj deklasszálódását mutatja, hogy művészi rangot, tekintélyt szerezni hazai filmművészetünkben is elsősorban játékfilmmel lehetett, s az évtizedek alatt megszilárdult értékrenden csak néha ütött rést egy-egy előzmény és folytatás nélküli dokumentumfilm. (Pl. Nehéz emberek.) Évtizedünk vége azonban változást sejttet. Az ekkor induló generáció a dokumentumfilm tudatos, deklarált vállalásával hívja fel magára a figyelmet. I. AZ IRÁNYZAT SZÜLETÉSÉT SEGÍTŐ, BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK A fordulat kezdete a hatvanas évek végén — 1968 — a Balázs Béla Stúdióban induló, az ún. szociológiai filmprogramot meghirdető generációhoz kötődik, mely figyelmét tudatosan és következetesen a mai valóságra irányítja. „Elhatároztuk, hogy az eddiginél tudományosabb szemlélettel, szélesebb körű tájékozódás alapján akarunk fii mi valóságfeltárást, megismerést végezni, a szó legszorosabb értelmében a film segítségével. Kiválasztottuk azokat a témákat, amelyek visszakerülve a társadalmi áramlatba, további pozitív folyamatokat, vitákat indíthatnak el. Napjainkban nem a nagy mozgások, nem a nagy drámai összeütközések jellemzik alapvetően társadalmunkat, hanem a társadalmi struktúra aprólékos átváltozása, átrendeződése. Az ilyen folyamatok általában nem közvetíthetők extrém, drámai helyzetekben, formákban. Keresnünk kellett egy olyan vizsgálati módot, ahol a nem látványosan szemlélhető dolgok is a maguk jellegzetességében, a struktúrában való elhelyezkedésükben kibonthatók, látványukban is vizsgálhatók, megfogalmazhatók.” (Beszámoló a BBS. 1971-ben végzett munkájáról. BBS. 77 Kiadvány.) 58
