Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Beke György: Járható út

— Nem, neki egyedül nem.

— Akkor nem írom meg én sem. Nehogy ebből tudja meg.

— Nyugodtan megírhatod. Ebből úgyse tudja meg soha. Az ő gyermekkorában nem járt iskola a csángó lánykáknak.

Hetedik réteg: megint a szülőfalu.

Ebben afilmriportban, amelyben Bodor Pál és Mag Péter baráti óvása mellett először szólaltak meg a képernyőről a moldvai csángók anyai nyelvükön, néhány epizód felidézésére volt szükségem Bákó környékéről. Kihez fordulhatna a krónikás — hetven év múltán? Méltánytalanul keveset tudunk a moldvai csángók szerepéről az 1907-es felkelésben; Balázs Péter jegyezte fel húsz esztendeje az akkor még élő résztvevők vallomásait, azután néhány okmány, foszló emlékképek maradtak, semmi több.

Megpróbálkoztam a Demse Marci memóriájával. Pontosan, szépen és szenvedéllyel idézte azokat az eseményeket, amelyeknek esztendők óta halott édesapja is csak gyermekként lehetett szemtanúja. A szülőfalu és a környék történelme megíratlanul él a bákói mozdonyvezető idegeiben, agysejtjeiben, még inkább a lelkében.

Biztattam, hogy írja le, írjon meg mindent, a verseken kívül prózában is, darabosan, hiányosan, de belülről kell vallania erről a tájról, ezekről az emberekről. Mindeddig örökké kívülről idejöttek, jószándékú, csupaszív emberek, de mégiscsak más vidékiek, sok mindenben járatlanok írták — írtuk — magyarul a Szeret menti táj krónikáját.

Megígérte.

Eddig egy levél született a szándékból. Tudatta benne, hogy gyűjti az emlékeket, tele is írt már több tucat oldalt. De hát a magafajta mozdonyvezető levéltárakban nem búvárkodhatik, csak ha valamelyik szerkesztőségtől, kiadótól igazolást kap. Miként szerezhetnek egy ilyen papirost?

Levelét néhány nappal a kétrészes filmriport vetítése után írta; Demse Márton mind a két részben főszereplő volt. Nagyon várta, hogy mikor láthatja önmagát a képernyőn, mikor szólal meg a televízióban a Szeretmente az ő szavainak muzsikájával is. Még telefonon is felhívott vagy kétszer, bákói lakásáról. Megvallom, én is kíváncsi voltam, hogy e mozdonyvezető helytörténész ítélete szerint milyen is a filmriportunk?

„Hallom, hogy a kétrészes film igen jól sikerült. Beszélik ezt mifelénk. Én, sajnos, egyik részt sem láttam. Mind a két alkalommal mozdonyon voltam, ott pedig nincs televízió. Remélem, hogy a jövő hoz jobb alkalmakat, és akkor majd ... de erről még korai az álom.”

64