Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 8. szám - VALÓ VILÁG - Bánlaky Pál: Gazdaság és politika a kisvárosokban

beleszólása van. Az általános iskolák—gimnáziumok tanári karát jogilag-formálisan is a tanács nevezi ki; ebbe a felsőbb szinteknek van csupán informális befolyásolási lehetősége. Ha egyetemről—főiskoláról van szó, ott fordított a helyzet: kinevezésekre a felsőbb szervek jogosultak, de a helyi tanács — a megfelelő informális csatornák segítségével — nem csekély mértékben tudja érvényesíteni az akaratát. A jelenlevő oktatók különböző ügyeiben azután (olyanokban, mint lakáshoz juttatás, házastárs elhelyezése, stb.) már csaknem teljesen a helyi tanács akarata érvényesül; e kérdésekben a döntések csaknem egészen a helyi érdekeknek megfelelőek lesznek. Ezekben a viszonyokban tehát a tanács a felsőbbség az állampolgárok számára.

Az ellentmondást kifejtett — kissé kiélezett —formában úgy fogalmazhatjuk meg, hogy a kisváros államigazgatási-politikai irányító-döntéshozó szervei nagy mértékben döntés-adaptáló (közvetítő) funkciókat töltenek be, így alárendelt helyzetben vannak a felsőbb államigazgatási-politikai szervekkel szemben. Ugyanakkor valóságosan döntéshozó funkciójuk van a városban lakó állampolgárok egyéni életét és érdekeit érintő ügyekben. E kérdésekben hatalmi helyzetben vannak a kisváros lakóival szemben.

Mindez azonban nem nyilvánul meg ilyen tisztán. A kétféle döntési logika a gyakorlatban teljesen egybemosódik. Ez megint arra ad lehetőséget, amiről más vonatkozásban már volt szó, arra ugyanis, hogy esetenként helyi érdekű, alkalmasint személyes érdekekkel motivált helyi döntéseket mint felsőbb döntések megvalósítását-adaptálását tüntessék fel; lehetetlenné téve ezzel a helyben történő „fellebbezést.” A tanácsi vezető számára nyilván egyszerűbb együttérzéséről biztosítva a „fellebbezőt” kijelenteni, hogy „igaza van az elvtársnak, de sajnos a felsőbb szervek utasítása . . .”, mint érvelni, meggyőzni partnerét saját igazáról. Márpedig a döntési mechanizmus bemutatott ellentmondása erre a reakcióra lehetőséget ad. És tulajdonképpen csakis a tanácsi vezető személyes „hozzáállásán” múlik, hogy ezzel a lehetőséggel él-e vagy sem. Mindehhez természetesen hozzákapcsolódik a társadalmi nyilvánosság, a döntések társadalmi kontrolljának problémaköre — erről a korábbi tanulmányban írtam.

Végülis miben summázható — ha summázható egyáltalán — mindaz, ami a kisvárosnak a gazdaságáról és a politikájáról ebben a vázlatban megfogalmazódott? Hisz szememre vethető, hogy dolgozatom nagyobbik részében a gazdaság dolgaival foglalkoztam, a politikáról, a politikai szerkezetről szólván pedig nem is említődnek olyan dolgok, mint hogy hogyan működik a tanács, hogyan történik az ügyintézés, milyen kérdések és hogyan kerülnek VB, és milyenek a tanácsülés elé stb. Kétségtelen, ezek nem egyszerűen fontos kérdések, hanem a politikum szférájának lényegi összetevői. De szerintem éppen azért, mert ilyenek, a mélyenfekvő gazdaságszerkezeti tények által meghatározottak. Ezért vélem úgy, hogy valójában mindvégig a politikáról beszéltem. (V. ö. Marx: a politika a gazdaság koncentrált kifejezése ...) Politizálni azok között a keretek között lehet, amit a gazdasági alap kijelöl. A kisváros politikája (politikai élete, politikai szerkezete, politikai önállósága) pontosan olyan (pontosan olyan aktív, pontosan olyan önálló, pontosan annyira politikai a szó igazi értelmében), mint amilyent gazdaságszerkezete megenged.

41