Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 8. szám - Végel László: Irreverzibilis folyamat (novella)
voltál elfoglalva újra; múltadnak azt a rejtett romantikáját kerested, amikor véletlenül éppen az ő kezét fogva léptél a szocializmus országútjára, nemsokára rá, hogy dadogva bediktáltad az adataidat a gimnázium titkárnőjének, és azóta a testének szaga, szemének színe, szaggatott beszéde eszedbe juttatja azt a verőfényes délutánt, amikor leoldották a kék pionirkendőt a nyakadról és kezedbe nyomták a vörös pártkönyvecskét; te voltál az autóútépítők és a vörös szegfűk nemzedéke, Rip Kirby és Brigitte Bardot nemzedéke; te voltál a harcosok után a csodavárók nemzedéke, aki az első történelmi leckéket Duna-parti sétákon tanulta meg, és körülötte úgy pihegett a pannon világ, mint az újdonsült gondolat, és te a szerelemben is az egész világot láttad, minden rész összetartozott, életednek minden szála összefonódott; azóta persze tudod már, hogy a boldogság milyen vak: a véletleneknek, mint torz filozófiai gondolatoknak a Valpurgis-éjszakája, amely az ember részére rövid időre esetleg jót hoz, óh, de nincs közük ezeknek az igazi élethez, az irreverzibilis folyamathoz, amiről olvastál azon morfondírozva, hogy a félvak szakbarbárok is, akárcsak az olcsó humanisták, akik eddig mindenért eladták magukat, szeretik szavakkal megszépíteni a valóságot; lassan már olyanok lesznek a szavaink, mint a gyümölcssaláta a jó polgári ebéd után, amelyen az emberek úgy fogyasztják el egymás illúzióit, mint a bécsi szeletet vagy a csirkepaprikást; válogatott mondatokban véleményt cserélnek, s neked torkodon akad a szó, hisz te is része vagy ennek a folyamatnak, de nem jajdulsz fel, jobb is ha álmatag tekintettel mondod a magadét; az élet mégis csak sokéves gyógyulási idő, ezt kellett volna hinned akkor is, amikor félrehúztad a függönyt, le kellett volna feküdni az ágyba, és nem kellett volna keresni a zaklatott definíciókat, mert akkor nem kellett volna felkelned mindennap már kora hajnalban, hogy görcsös fejfájással kimenj a mólóra, és nézzed a halászok érkezését; egyszer ő is magára kapkodta a ruháját és veled ment; sjor, mondta egy gyerek, jönnek a koőarik, de te nem válaszoltál, mit is mondtál volna, ő kíváncsian a karodba kapaszkodott, a fiú pedig végigmért mindkettőtöket, azonnal megszimatolta, hogy idegenek vagytok, mert nem tudtok vele ünnepelni ha kikötnek a halászhajók; a halászok káromkodtak, nem sikerült a halakat mind elhelyezni a kaSetákban, felbomlott a rend, az asszonyok zsibongtak, a halászok egy nagy háló halat dobtak ki a móló betonlapjára, aztán ügyesen kirakták a kasetákat; látszott, hogy nagy rajra futott a bárka: a szardellák, a makrahalak a nyurga durbincsok, az ezüstös színű apró tengeri halak csillogtak az azúrkék reggeli fényben, de te nem erre az óriási csapdára gondoltál, hanem arra a magányos fényre, amelyet az első bárka sugárzott, miközben a többi kiscsónak nesztelenül húzta ki a fenékhálót, s amikor bekerítették a rajt, a halak lassan gyorsuló körhintamozgásba kezdtek; ő pedig megilletődve nézi, hogyan ugrik fel egyik-másik, miként esik vissza remegve a többihez, idegesen rándítasz egyet a karoddal, menjünk, mondod ingerülten, ő gyengéden hozzádsimult, mintha butaságon kapott volna rajta, most majd napokig nem eszel halat, mondta, s hiába legyintesz, ő folytatja: kedvenc filozófusodat idézi, akinek a könyveit egy évtizeddel ezelőtt te nyomtad a kezébe, azt mondja, nagyon örül annak, hogy téged még mindig a lehetőség szenvedélye izgat, mert lehet, hogy mégis igaz; az élvezet megcsal, de a lehetőség ezt nem teszi soha, ránézel, nem érted: gúnyolódik vagy pedig komolyan gondolja, valamit magyarázol arról, hogy most már ezek a szavak sem izgatnak, a filozófia hülyeség, s ha már az ember annyira gondolkodni akar, jobban tenné, ha Istenben kezdene hinni, de te mindig szégyellted ezt megtenni, most pedig már késő, bár az Isten szép lehetőség, mert a legnagyobb, és jó tudni, hogy az ember kései melankóliáját még elmondhatja valakinek; ő pedig erre is nevet, igaza van, erre sem lenne erőd, a vesédbe lát, kitapasztalta gyengéidet, szisztematikusan tanulmányozta azokat, tudja, hogy mitől szenvedsz legjobban, melyik szava bánt leginkább, mit kell tennie, hogy ne aludj 15
