Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Temesi Ferenc: „Itt is kell maradni valakinek” (Fülöpszállási pillanatfelvételek)
hogy nincsenek irodalmi gondolataim, vagy nem tudnék, úgy beszélni, ha olyan társaságban vagyok.” B.: „Ha valaki azért szól meg, mert én itt élek, azt én pofán vágom, még ha erősebb is! ... És most már itt maradok, még ha kapálnom kell is!” Gy.: „Én nem szólok le senkit. Csak azt mondom, aki paraszt, az kapáljon, és ne az IGV-ben melózzon!” D. megint közbeszól: „Figyeljetek meg engem! Én már öreg csákány vagyok!” Gy.: „Ha pedig izé, akkor menjen a városba!” B.: „Ha mindenki úgy csinálná, ahogy te mondod, akkor nem lenne olyan drága a zöldség, a gyümölcs, meg mittudomén ... Nagy a szád! De ha neked kellene példával előljárnod, hogy ide figyeljetek, én majd megmutatom ...” Gy.: „Csakhogy itt nincs olyan légkör, hogy megmutathatnám ...” B.: „Ha lenne, akkor se mennél, az hétszentség! Mert mindenkiben kellene, hogy legyen egy közösségi érzés, érted, hogy ... Áh! Mit beszélek én neked!” Gy.: „Mert mindig az piszkál, hogy én elmentem, te meg nem. Tudod miért mentem el? Mert ez a hely politikailag, társadalmilag, nőileg nem felelt meg! Most boldog vagy?” Beérünk az állomásiba, presszóba, ami átmenet egy vállalati büfé és egy resti között. Az asztalokon sör, tömény, a falon nyugati képeslapokból kivágott reklámfigurák, képek. B.: „Pesti dekorációsok csinálták a montázsokat, apám. Este úgy kellett őket felrakni a vonatra.” Gy. nevetve rám mutat: „Éz kém, ipari kém! Leleplezni és börtönbe vele!” A zenekarhoz tartozó lány rácsap D. kezére: „Te meg ne fogdosd a combomat, jó?” B. a lány védelmére kel. D. hamiskásan mosolyog: „Én csak hat ürgével állok ki, ez a legkevesebb!” B.: „Tán te vagy a gyorsvonat?” B. legyint: „Három gyerekkel? Inkább csak sebes.” Beletemetkeznek zenekari gondjaikba. Koko imbolyog oda az asztalhoz, rumospoharat nyom a kezembe: „Igyál, öreg. Itten hogyha mindenki berúgik, akkor fasza, akkor mindenki haver. Én is már annyit ittam, hogy dögre vagyok. Te, hogyha itt nem iszik valaki, akkor nem jó. Nézd meg őket. Az ott mind haver annál az asztalnál. Mindegyik piás. És ha nem lennének piásak, akkor nem szóltak volna le itt, hanem mentek volna tovább a p .. .-ba, Pestre”. Bejön a vonat, mindenki kizúdul az ajtón. És én maradok ott a presszóban, a fülöp- szállási állomáson egyedül, tűnődve. „Mi az iskolában nem olyan légkört szoktunk meg, mintami a faluban van” Vasárnap délelőtt van, az utolsó vasárnap délelőttöm Fülöpön. Este már otthon leszek. Az általános iskola klubjában 6—8 lány (nem lehet megszámolni, folyton nyüzsögnek) és két fiú. Főleg nyolcadikosok. Miután az egyik fiú megver pingpongban, megvan a bizalom. Körbeálljuk a pingpongasztalt. Azzal kezdem, hogy ki, mi akar lenni. Több 56
