Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Temesi Ferenc: „Itt is kell maradni valakinek” (Fülöpszállási pillanatfelvételek)

óvónő, egészségügyi dolgozó-jelölt akad, de tanárnőnek is készül valaki. Sőt egy lány finommechanikai műszerésznek készül. A fiúk közül az egyik villanyszerelő szeretne lenni, a másik (kinéz vagy hetedikesnek) önérzetesen kihúzza magát és kijelenti, hogy ő már valaki, tehenész brigádvezető a tsz-ben. Csak az óvónő, és a műszerész szeretne itthon elhelyezkedni. Egy sasoon-frizurás lány, ő az, aki esetleg egyetemre akar menni, kijelenti:

„A mi osztályunkból mindenki el akar menni.”

„Miért?”

„Mi az iskolában nem olyan légkört szoktunk meg, mint ami a faluban van. Ez egy konzervatív falu.”

„Hogy érted ezt?”

„Mindenki csak harácsol itt. Tavaly volt egy riporterverseny az iskolában. Az egyikünk készített egy riportot egy vezetővel, aki 21 000 forint prémiumot kapott. Közben meg a dolgozókkal úgy bánnak, ahogy nem a szocialista társadalomhoz méltó”. „Aztán mi bánt még benneteket?”

Megint a sassoon-frizurás beszél:

„Hiába van klubunk, ha sok szülő nem engedi el a gyerekét. Ha valami zenekar jön, többen megkérünk egy tanárt, hogy kísérjen el, úgy elengednek.”

„És a szakiskolás fiúk nem is jöhetnek be!” — teszi hozzá a jövendő elektroműszerész.

A tehenész közbeszól:

„Ha KISZ-tag, akkor bejöhet!”

Mire a lányok:

„Na és, hány KISZ-tag van közöttük?”

Megint a sassoonos:

„Nálunk jó a csapatvezető, de még így is nagy baj volt tavaly, mert egy lány egy szakiskolás sráccal járt. Mert kicsi még ő ahhoz!”

„És fiúk nem járnak ide az iskolából?”

„Múlt vasárnap is jöttek, most is várjuk őket.”

„Nem tudom”, szól közbe egy kislány, „minálunk, Kurjantón elengedik a gyerekeket. Fiúk, lányok együtt vasárnap délután elmegyünk sétálni az erdőbe. Anyukám tudja, hogy olyan sokat nem csinálunk azért! Mi már tudjuk, hogy mit csinálunk. Gondolom.”

Kipukkan a nevetés.

„Tudjátok, valami olyasmit hallottam, hogy egy lány kimaradt az idén az iskolából, mert gyereket vár. Hallottam már olyat is, aki azt mondja, ez is emiatt a klub miatt van.”

Csönd. Aztán a kurjantói lány kiböki:

„Annak az apja csinálta.”

Most már elementáris erővel tör ki a nevetés. Megérkezik egy-két fiú, mintha csökkenne a zaj. „Meséld el egy hetedet” — vonom félre a sassoonost.

„Fél kettőre vissza kell jönnöm általában az iskolába. Hétfő, szerda, úttörőnap. Én vagyok a titkár. Kedd: orosz előkészítő, csütörtök matek, pénteken magyar. Szombaton otthon szoktam segíteni. Vasárnap el szoktam menni a délután ötös mozira. És kész.”

Most bírónak hívnak egy asztalhoz, a szellemi fejtörő kérdés-felelet játékában azon vitatkoznak, melyikük mondta a helyes meghatározást. „Mindkettő jó” — mondom. Nézem a kérdéseket. Szemet szúr egy. így hangzik: „Mi a regény?” Féléve gyötrődöm rajta, de még nem tudom. Kikeresem a választ. írók, ha még nem tudnátok: „A legszabadabb nagyterjedelmű prózai mű, ami a részleteket is bemutatja.” Jó meghatáro57