Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 7. szám - MŰHELY - Emlékezés a 100 éve született Móricz Zsigmondra és Móra Ferencre - Fazekas István: A parasztábrázolás jelentősége a Móra-életmű értékelésében

bezárná barátját egy barátságos szobába, s nem engedné ki onnan, míg mindent le nem írt, amit a népéletről tud.

Minden apró adat, szólás, tárgyi emlék érdekelte, ami a népismeret valódi forrása lehetett számára. Ezt a Madarassy Lászlóval folytatott levélváltásai is megerősíthetik. A paraszt fogalmát pedig legalábbis kettős értelemben használta Móra. Vagy gyűjtő- fogalomként (mint az úr ellentéte), s ebben iparosok, elszegényedett parasztok éppúgy értendők, mint cselédek vagy napszámosok; szú'kebb értelemben pedig úgyszólván csak a szegényparasztság életlehetőségét, műveltségét, történelmi tájékozottságát faggatta. Ismerte a tehetősebb nagygazdák típusát is, de őket, akik cselédeket tarthattak, szívesebben sorolta határozott idegenkedéssel az urak világához. Látszólag szűk keresztmetszetű, „kis világ” a Móráé, ez azonban nem jelenti azt, hogy ebben a kis „egységben” látná a magyar parasztság egészét, hogy ne venné észre a parasztság rétegekre bomlását. Azt is felismeri, hogy „a parasztság negyedik rendje Dózsa György népének egyenes folytatása”, hogy éppen a legszegényebb rétegek sorsa szánalmasabb, mint a magyar történelemben valaha is lehetett. Ezért szegődik részvéttel, ősei magatartásához is igazodó csöndes alázattal a „negyedik rend"-et kitevő népréteg sorsához, amelyiknek még választójoga sincs: felesekhez, kapásokhoz, kubikosokhoz, napszámból élő kétkezi munkásokhoz. Azt is mondhatnánk, már alig parasztok Móra novelláinak hősei, mint ahogyan a pályakezdő Veres Pétert is csak némi következetlenséggel mutathatja be egyik könyve borítólapján a kiadó — „vérbeli paraszt író, ma is, mint egyszerű földmunkás keresi a kenyerét” —, sorsuk szükségképpen a legkorábban öntudatra ébredő, szervezkedő agrárproletárok sorsa.

Ha volna anakronizmus Móra írói szemléletében, akkor talán éppen a Veres Péter által hangsúlyozott, túlhangsúlyozott „belülről látás” érzelmi elfogultságaiból, elfogódottságából táplálkozhatna. Ennek veszélyét Móra legtöbb — vagy legigényesebb — írásaiban az író intellektuális fölkészültsége, alakjaiért érzett felelőssége hárítja el.

Nem lát kiutat a parasztság, a nincstelenek kálváriájából — a népi írók csoportjának néhány tagja is meglehetősen későn ismeri fel a társadalmi forradalom szükségességét, de a fajelmélet első jelszavai már a 20-as évek elején sejtetik számára a második világháború közeledő veszélyét. A fasiszta jelszavakat előkészítő évek hangulatában, a spengleri filozófiával is polemizálva, megőrzi az egyszerű emberek, „az ereszet alatt valók” hitét az emberség parancsa iránt, s nevetségessé teszi az emberi butaság, az önzés szörnyeit.

Irodalmi — vagy, ha nem tévedünk, irodalomtörténeti — küldetését Móra azzal teljesítette, hogy íróként, újságíróként egyaránt felismerte, tudatosította a parasztság proletarizálódásának folyamatát, s ezzel nemcsak előkészítette Móricz parasztábrázolását, a népi írók, elsősorban Darvas, Illyés, Erdei, Veres Péter realista műveinek programját, de egyéni hangú mondanivalójával ki is egészítette azt, miközben a torkon ragadhatatlan rendszert tette felelőssé Földhözragadt Jánosék sorsáért. Szemléletének nyilvánvalóan voltak korlátái. A parasztság helyzetének javításában — mint később a népi írók többsége — túlbecsülte a kulturális és az egyéb irányú reformtörekvések jelentőségét. Segélykiáltása még nem a Veres Péter-i értelmű lázadás hangja. A gazdasági válság hatásáról írt „irodalmiasított” tudósításait ezzel a kívánsággal fejezi be: „emberek, népünk hatalmasai, vigyázzatok, itt több baj van, mint ahogy ti tudjátok; járjatok utána, hol a hiba, és segítsetek rajta!”

Lehet szólni Móra művei kapcsán szemléleti korlátokról, de ezeket a tévedéseket a történeti kutatás eredményeire — és Szabó István által számontartott hiányaira — utalva, el kell határolnunk a kor uralkodó eszmeáramlataitól. A Horthy-korszak uralkodó eszmeáramlatai a 30-as évek elején már az egyre nyíltabban hangoztatott soviniszta, nacionalista jelszavak közeléből figyelték a parasztság életét, s a nemzet75