Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 7. szám - MŰHELY - Emlékezés a 100 éve született Móricz Zsigmondra és Móra Ferencre - Fazekas István: A parasztábrázolás jelentősége a Móra-életmű értékelésében
fenntartó elemről szőtt hazugságokat Móra éppolyan nyílt szenvedéllyel leplezte le, mint azt Móra halála után Illyés vagy Veres Péter tette. A népi írók jelentkezésének egyik szembetűnő vonása, hogy eltérő indíttatásaikkal nem ismerik fel vagy legalábbis különböző módon „ismerik el” a magyar parasztsors ábrázolásával foglalkozó irodalom értékeit, hagyományait. Veres Péter Mit ér az ember, ha magyar? című könyve afféle „híg magyar prózá”-nak tekintette például Gárdonyi, Tömörkény, Móra írásait. Tévedései egy részét 1966-ban, a Tömörkény emlékkönyv-be írt vallomásával igyekezett korrigálni. Ezt a tévedést a magyar irodalomtörténet-írás újabb szintézisművekben akkor sem igazolhatná, ismételhetné, ha csupán Földes Anna Móra-monográfiájának Móra parasztábrázolásával foglalkozó részleteit hasznosítja. Számunkra Veres Péter kérdésfeltevése után sokkal inkább kínálkozna az a válasz, hogy Tömörkény, Móra és a népi írók szocialista eszmeiséghez is közeledő csoportja parasztábrázolásában a különbséget nem a kívül- vagy belül-állás vélt elválasztó pozíciója határozza meg, hanem a kor, a környezet, amelyben éltek, s az a világnézeti különbség, amely egy-egy író életműve részletesebb elemzésekor lényeges tanulságokat mutathat. Esztétikai értelemben természetesen az írói kvalitás érték-különbségei is lényegesek lehetnek. Ady vagy Móricz jelentőségével nem mérhetjük Móra írói teljesítményét. Eltúlozni azonban nem lehet annyira ezt a különbségtevést, hogy ne vegyük észre, mennyivel fontosabb az írói művekben kimutatható rokonság, a történeti folytonosság igénye Gárdonyitól Veres Péterig vagy Illyés művészetéig. Tudunk arról, hogy a pályakezdő Veres Péter a Népszava és a Világ rendszeres olvasója volt. Móra gyakran fenntartással figyelte a Szociáldemokrata Párt programját, de 1923-tól állandó munkatársa volt a V/7ógnak, majd annak betiltása után a Magyar Hírlapnak. A nemzedékváltás új szellemű fordulatát kínálta — romantikus látásmóddal keveredő fordulat volt ez — a 30-as évek második fele. Ezt a korszakot Móra már nem érhette meg, 1934-ben meghalt. Ma sem tudhatjuk, hogy az irodalmi élet fővároscentrikus belterjessége mennyire fékezte legjobb képességei kibontakozásában. Tény, hogy halála után olyan prózaírók tisztelegtek emléke előtt, mint Móricz, Karinthy, Tamási Áron, a huszadik századi magyar próza kiváló művelői. Születése centenáriuma időszakában zavarbaejtő tanulság, hogy Móra helyéről, műveinek hatásáról, parasztábrázolásának úttörő jelentőségéről, nyelvének sajátos értékeiről a kortársírók vallomása egyértelműbb eligazítást ad, mint A magyar irodalom története című akadémiai kézikönyv Móra-értékelése. ■int?! 1 Hivatalból. •Mfod Vftroal Hjomá* Hl 31 -033.
