Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 7. szám - MŰHELY - Emlékezés a 100 éve született Móricz Zsigmondra és Móra Ferencre - Jócsik Lajos: Móricz Zsigmonddal a Kelet Népé-ben

országos hajszára szűkültek a napilapok is. Csökkentek a szlovákiai magyar lapok átvételei, másodközlései, holott korábban versengtek érte. Különösen akkortájt, amikor Milotay István lapja, a Magyarság meggyanúsította őket, hogy „gurul a rubel”. Holott a havi ellátmányukat ezek a lapok Budapestről kapták, de ezerszer meggondolták, hogy ebből honoráriumot Móricz Zsigmondnak fizessenek. Hogyan érezhette magát ő, aki két karjára tudta s bírta venni az országot? Azt hiszem úgy, mint egy albatrosz a kanári kalitkájába gyömöszölve.

Szabó Pál és Barsi Dénes 1935-ben Kelet Népe címen folyóiratot indított az akkortájt sereglő népi írók számára. A lapot Berettyóújfalun szerkesztették. Szabó Pál 1937-ben a lapot Budapestre hozta és 1939-ig szerkesztette nem csekély anyagi nehézségek kíséretében. Ebben az esztendőben „árulni” kezdte lapját. Ha valaki csak ennél a mondatnál kapna bele soraim olvasásába, kitalálhatná, hogy csak Móricz Zsigmond lehetett vevő a Szabó Pál lapjára.

Szabó Pál és Barsi Dénes avval a reménységgel indította a Kelet Népét, és Szabó Pál ugyanabban a reménységben hozta Budapestre, hogy megél az előfizetőkből, tehát a lapot a népi írók növekvő olvasótábora el fogja tartani. Hisz adva volt minden. Itt vannak a népi írók, lap kell nekik. Hisz már perek is kavarognak körülöttük, az országot is felkavarták. De jönnek a felvidékiek is, akiket Móricz Zsigmond állított sereggé felvidéki előadókörútjain. Ezek egymaguk is eltarthatnának egy olyan lapot, mint a Kelet Népe. A progresszió, igaz, 1938 végére eléggé szétszóródott, csak a Prohászka Körök léptek át szervezett kötelékben az új határon. De bevonulnak a „bujdosók” is ha a „fejedelem” fúvatja a hívogatót. 1939 karácsonyára meg is fúvatta: ekkor vette át Móricz Zsigmond a Kelet Népét.

Járta a szóbeszéd, hogy 10 000 pengőt fizetett a lapért. A volt laptulajdonos talán ennyi adósságot gyűjtött össze? Móricz oldaláról nézve megért a lap ekkora befektetést? Bizonnyal megért ennyit, ha csak azt az egy szempontot vesszük is figyelembe, hogy az Albatrosz kiszabadulhatott kanári börtönéből és hatalmas szárnyait szétterjeszthette.

Régi lap — új főszerkesztő

Emlékszem, 1939 karácsonya táján a Pilvax-kávéház irodalmi törzsasztala körül üldögéltünk és a megújult Kelet Népe adta a vitatémát. A régi lap tengődését jól ismertük, magunk is dolgoztunk bele. Milyen szerencse kíséri majd az új főszerkesztőt? Amilyen a partraszálló Napóleont! — volt a hevesebb vélemény, amikor a visszatért fővezért százezer katonában számították, akik Elba szigetéről Franciaországban partra tették. Csak végig kell gondolni, mit művelt Móricz Zsigmond gyalogjárásain, úgy, mint a Nyugat egyik főszerkesztője, és az Est-lapok legtermékenyebb publicistája?! Simándy Pál, aki mindig tartogatott hűtővizet a fiatalok lobogásaira, a „marsalai ezer” partraszállására irányozta hasonlatot kereső lelkesedésünket. Simándy Pál hűtött, a fiatalok hasábfával táplálták a tüzet: Móricz városait vetették a lelkesedés lobogásába. Itt van Debrecen! Móricz külön országgá kerekítette s avatta fel! Egymaga kiállíthatna előfizetőben egy marsalai ezredet. Hát még Miskolc!? Móricz ezt is országgá emelte, a legnagyobb jövőt jósolta reá az összes városok közül és Miskolciának nevezte. Itt a második marsalai ezer. Ez a bátor város jelentékeny közönséget adott a Nyugat-estre, mégpedig annak másodnapján, amikor Borsod megye Zemplén átiratát tárgyalta Móricz megbélyegzésére, és az átiratot elutasította. De volt itt még más is, serpenyőbe vethető. Állítható, hogy 1931-ben Milotay István Móricz-ellenes cikke jócskán hozzájárult a reakciós vármegyék irodalmi fölkeléséhez. Érezve ennek per- nyés füstjét, maga Milotay fúvatott takarodót: a vármegyék ne ártsák magukat olyas55