Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 7. szám - MŰHELY - Emlékezés a 100 éve született Móricz Zsigmondra és Móra Ferencre - Jócsik Lajos: Móricz Zsigmonddal a Kelet Népé-ben
MŰHELY EMLÉKEZÉS A 100 ÉVE SZÜLETETT MÓRICZ ZSIGMONDRA ÉS MÓRA FERENCRE JÓCSIK LAJOS MÓRICZ ZSIGMONDDAL A KELET NÉPÉ-BEN Elöljáróban A Móricz-centenárium hangulata nem engedi másként elkezdenem ezt a visszatekintést, csak úgy, hogy egyszer volt, hol nem volt. De rögtön rácsappan a realitást firtató kérdés: mi volt egyszer, s hol volt az az egyszer? Hát az egyszer is régebben volt egy fél évszázadnál, 1926-ban, amikor a csehszlovákiai közép- és főiskolás diákság ösztönösen és derengő tudatossággal rákapott a falujárásra. Egy évvel később, 1927 márciusára, Móricz Zsigmond, megtudván ezt a kezdeményezést, megírta a falujáró fiatalok lapjának a Gyalogolni jó című írását, a gyaloglás apoteozisát. Nem találok méltó szavakat az írás hatásának értékelésére, inkább azt mondom, hogy a rengeteg idézésen túl kötetet is szerkesztettek, címül választva ezt a buzdítást és ebbe belefoglalták Móricz rengeteg országjárását. Magam megkíséreltem változtatni ezen a buzdító igén, mégpedig így: Vándorolni jó, minthogy nyaranta, sokszor egy hónapon át tartó utakon végig gyalogoltuk a tájakat, Pozsonytól Munkácsig, Munkácstól Kolozsvárig. Volt, aki az ifjúság nagy Pedagógiájának nevezte a vándorlást, tehát iskolának — mondhatni — Móricz iskolájának. Móricz Zsigmond 1927-ben Komáromtól Érsekújvárig, innen Pozsonyig, majd Léva érintésével Rimaszombaton, Losoncon át Rozsnyóig végigjárta a nagy tájakat. Előadó körútja valóságos diadalmenet volt. Nem hiányzott belőle a fölvirágzott négylovas fogat és a fáklyás kíséret sem. Érthető, hogy 1938-ban sietett volna erre a tájra. De nem jutott tovább Párkánynál és Lévánál. Katonai közigazgatás alá helyezték a Felvidéket. Horthy katonái civil, bagázsnak nézték s akként kezelték is, akit anyja nem mundérba szült a világra- S a katonai igazgatást fönntartották az év végéig, 1938 decemberéig. Az 1927-ben szerzett fiai nem rohanhattak őhozzá, ő sem a fiai látására. Csak egy Léva környéki tanítónő küldött — 707 darab válogatott tulipánhagymát, amivel a leányfalusi kert állománya 1200 darabra gazdagodott. S ennek az időnek fő jellemzőjét, paradoxon gyanánt, területi tágulás és mozgásbeli beszűkülés jelenti. Az örökmozgó országjáró Móricz Zsigmond 1939 nyarán azt írja egy miskolci tisztelőjének, hogy a három hónapra érvényes szabadjegye már másodszor „penészedik meg a zsebében”. S hogy szinte csak Leányfalura szűkült a világ. A beszűkülés azonban korábban kezdődött. Talán már 1933-körül, amikor kilépett a Nyugat szerkesztőségéből. Itt 1930-tól kezdve a lap egyharmada—-fele fölött rendelkezett, ugyanannyi fölött Babits Mihály. A nagy regényei folytatásokban itt jelentek meg. Innen állta az országos küzdelmeit, azokat is, amelyeket a reakciós vármegyék szítottak ellene Négyesy László és Milotay István vezényletére. Móricz Zsigmond alkotói erejének teljében volt, egymaga ellátott volna egy egész kiadóvállalatot. Az 54
