Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 7. szám - VALÓ VILÁG - Sulyok Katalin: Nagyvárosban, idegenként

— Ja...? Ha az, jó, ha nem, hát nem. Amilyen rafináltak ma a lányok, ilyesmit már nem lehet kikötni.

— Énfelőlem nem fontos, hogy lány legyen. Lehet elvált vagy özvegy — mondja Béci.

— Vagy lányanya — mondja Feri.

— Az enyém is lehet lányanya — mondja Bandi is.

— Tehát akár gyermeket vagy gyermekeket is hozhatnak a házasságba?

— Nem probléma. Pláne, ha még kicsik.

— S hol laknának? — kérdezem, abban a reményben, hogy talán rájövök a bármi lehet nyitjára.

— Az volna jó, ha az illetőnek Pest környékén lenne háza! — hallom az első világos és precíz megfogalmazást. S a többiek nem csak bólogatnak, de ezt meg is erősítik, sőt, kiegészítik. Úgy látszik, ez az egyetlen téma, és igény, ami konkrétan megfogalmazódott bennük, sőt, szavakat is találtak rá. — Nem fontos, hogy övé legyen a ház, elég, ha a szüleinél ellakhatunk. Vagy ha nem ház, akkor pesti lakás. Az elváltaknak már van lakásuk, azért is akarok elvált asszonyt. A lányanyával azért könnyebb, mert ha ugye az első gyerek már megvan neki, kevesebbet kell várni, hogy lakást adjanak. Mert akkor két év alatt hozzátesszük a mi két gyerekünket és akkor soron kívül adnak lakást.

Adódik a kérdés:

— Ha maguknak itt Pesten lenne saját lakásuk, akkor is annyira mindegy lenne, milyen az a nő, akit elvesznek feleségül?

Döbbent csend. Aztán vállvonogatás.

— Hát...

Erre talán még soha nem gondoltak! Hiszen a saját, az önálló pesti lakás távolabb van tőlük, mint a hold vagy a nap.

— Ezt nem is lehet feltételezni — mondja Náci. — Mi csak építjük a lakásokat, másoknak. De magának itt még nem épített lakást soha senki . . .

— Hány gyereket szeretnének? — kérdezem.

— Kettőt-hármat.

— Ahányat el tudunk tartani — mondja Béci. — Ha emelik a fizetésemet, akár hatot is. Szeretem a pulyákat.

— S az esküvő után, illetve, ha már megvannak a gyerekek, a feleségüket továbbra is engedik dolgozni?

— Akkor jár a gyes! — mondja Béci.

— Muszáj, hogy dolgozzon az asszony. Egy keresetből nem lehet megélni.

— S ha dolgozik a feleségük, hogyan lesz a házi munkával, a gyerekneveléssel?

— Ki tudhatja azt előre, hogy mit hoz az élet.

— De azt csak tudják, hogyakarnak-esegíteni otthon,a házi munkábanafeleségüknek?

— Majd kialakul.

— Mi a legfontosabb a házasságban?

— A megértés. Ha az van, minden van.

— És a szerelem?

— Ha van, jó, ha nincs, az se probléma. Megértés legyen, az a fő.

— Mi az, hogy megértés?

— Hát megértés. Abban minden benne van.

— Na, de mi az a minden?

— Hát az élet. Hogy van hol lakni. Van pénzünk. Felneveljük a gyerekeket. Nem veszekszünk.

Van hol lakni. Van pénz. Felnevelik a gyerekeket. Nem veszekednek.

Ennyi az élet.

44