Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Temesi Ferenc: „Itt is kell maradni valakinek” (Fülöpszállási pillanatfelvételek)

„Ezer forintot. De a legtöbben mégsem a pénz miatt mennek el, hanem mert unat­koznak." „Te nem unatkozol?” „Én nem. Hétfőn moziba járok, szerdán a nagytatához. Szóval mindig feltalálom magam. Cukrászdába járok, ilyesmi. Mindig van olyan társaság, akikkel leülünk, aztán jól érezzük magunkat.” (A »cukrászda« 4 asztalnyi helyiség, a kocsmából leválasztva. De így elegánsabb.) Bábszínházba is elmegyek, vagy előadóestekre a kultúrházba, vagy ha zenekar jön. Van úgy, hogy Pestre megyünk moziba. Szívesen járok vásárolni, szórakozni Kecskemétre, de a falut jobban szeretem. Főleg tavasszal.” „És hogy képzeled a jövőd?” „Olyan vágyam nincs, ami az elérhetőn túl van. A vágyaimat a lehetőségeimhez igazítom. Három éves gyakorlattal főiskolára szeretnék menni, ami szakképesítést ad. Nem mintha szeretnék tanulni, de jó valahová járni. Ha férjhez mennék, rendbehoz­nánk a nagyapa házát, ő meg idejönne lakni. Albérlet itt nincs, vagy saját házban laknak, vagy hozzáépítenek. De ez még messze van. Két év biztos beletelik. Még nem megyek férjhez, én szeretek mászkálni.” „Mit szeretnél, hogy legyen a faluban, ami most nincs?” „Egy jobb kultúrházat. Biztos többen visszajönnének, és utána már tudnánk valamit kezdeni magunkkal ... Ha lenne egy ilyen átfogó valami, nem olyan, mint egy KISZ- gyűlés, ahol összejövünk, aztán elhatározunk valamit... Ne érts félre, én nem vagyok KISZ-tag, csak el szoktam járni a községibe. Elég kevesen vannak, a titkár is Kőrösön dolgozik... Szóval ez jó lenne. Csak itt nem mernek a fiatalok a sarkukra állni.” „Azt mondtad, szereted itt a tavaszt. És hogy állsz a téllel?” „Sokat olvasok. Főleg „A világirodalom remekeit.” A tanulságokat nem szeretem, én a szórakozást keresem egy könyvben. Ha olvasok, teljesen kikapcsolódom, már abban az életben vagyok benne, nem itt.” „Most fogok férjhez menni.. A könyvtárszobában 5—10 percenként felvisít az ajtó. Mintha egy ajtót is lehetne nyúzni. Fejükbúbjáig felnyírt kisiskolások, vagy pelyhedző bajszú szakmunkástanulók — ez a törzsközönség most. Május van. A könyvtárosnő úgy kezdi mesélni az életét, mintha önéletrajzot írna állásügyben. Azzal kezdi, hogy már az úttörőben is ... Meg­várom, míg eljutunk az érettségiig, aztán kérdezek valami közömbösét. „Szeretek szórakozni, bár most már öregszem.” „Hány éves vagy?” „Huszonegy. És már unom az ilyen bár, presszó, szóval ezt a csavargó életet. Nekem szerencsém volt, a szüleimtől érettségi után kaptam egy kocsit. Dunaújváros, Kecske­mét, Pest — rengeteget mentünk.” „Most mit csinálsz?” „Most fogok férjhez menni. A vőlegényemmel úgy ismerkedtünk meg, hogy az egyik barátnőmet elvette az ő barátja. Szóval így kerültünk össze, de gyerekkorunktól ismer­tük egymást. Gépkocsivezető a tsz-ben, de Halason tanul tovább a gépipariban.” „Lakásotok van?” „A vőlegényemnek van lakása. Itt, ha egy fiatalembernek nincs lakása, 25—26 éves korában elkezd építkezni. Fülöpön régen még a cselédeknek is volt lakásuk.” „Mi a véleményed az elvándorlásról?” „Nem nagyon mennek a tsz-be fiatalok. Talán, ha gépesítenének... De kötözni-47

Next

/
Thumbnails
Contents