Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Temesi Ferenc: „Itt is kell maradni valakinek” (Fülöpszállási pillanatfelvételek)
VÁLÓ VILÁG TEMESI FERENC „ITT IS KELL MARADNI VALAKINEK"* FÜLÖPSZÁLLÁSI PILLANATFELVÉTELEK Néhány részlet ,,A fülöpszállási termelőszövetkezeti fiatalok helyzetéről” című 1969-ben (!) írott tanulmányból. „a nők 77%-a a férfiak 27%-a végezte el az általános iskolát, a fiatalok 8%-a a szakmunkásképzőt” „A tsz-fiatalok jelentős része, éppen az otthoni hatások nyomására úgy érzi, parasztnak lenni nem valami megbecsült életforma, a társadalmi hierarchiában magasabban levőnek véli, aki nem marad a földnél.” „A tsz-vezetés egyelőre csak azt látja, hogy a szakmunkás — ha megfizetné — drágább munkaerő, igényesebb. Többet kíván szociális, kulturális vonatkozásban is ... A szakmunkásképzőt végzett fiatalok nem, vagy hiányosan kapják meg a 10—15%-os bérezési többletet... Úgyszólván alig van rá precedens, hogy a tsz-be visszakerült fiatalt a tanult szakmájában foglalkoztatnák.” Adat: a tsz-vezetőség igényli a fiatalság véleményét 37% csak részben igényli a véleményt 44% figyelmen kívül hagyja a véleményt 19% szerint. „A kapanyélhez nem kell diploma.” (Fülöpszálláson is elterjedt közmondás.) „A következő évtized kimenetele nem kétséges ... A község egy évtized múltán csak nagyságrendben fog különbözni a várostól, szorgos munkával megoldódnak a kommunális, kulturális és egyéb — ma még égető — problémák. A ma fiataljai a közösség vezetését akkorra már elhódítják.” Az alábbi pillanatfelvételek 1977-ben készültek. A tanulságok leszűrését az olvasóra bízzuk. „Félfüggetlenített is csak úgy vagyok — tudod, hogy .. A tsz-iroda előterében, üvegezett tárlóban (miként egy kiállításon) vörös selyemzászló: „Kommunista Ifjúsági Szövetség Kiskunság TSZ Szervezete 1962.” A pártirodában V.-t, a sötétszemüveges, halkszavú KISZ-titkár agronómust faggatom. ,,A Kiskunsági tsz-nél dolgoztam 73. augusztusától, akkor volt ott egy KlSZ-alap- szervezetünk. A Vörös Csillagnak is volt egy, »Lenin« alapszervezete, az egyesülés után ezt a nevet vettük fel. A Kiskunságban 12-en voltak, a Vörös Csillagban 20—25-en. Két évig M. volt a titkár, ő kovácsolta össze a gárdát. Sok mindent kiharcolt. Ő félfüggetlenített volt, én is. Persze félfüggetlenített is csak úgy vagyok — tudod, hogy . . . A szakterületen azért rugdosnak, »mert már megint ezzel foglalkozol munkaidő alatt«, pártoldalról meg a járás felől meg azért, hogy mért nem csinálom ezt, mért nem csinálom azt... Azt csinálom, hogy összeugrasztom őket, hogy találkozzanak. Akkor hagynak egy ideig. Kb. 1 hónap múlva kezdődik az egész elölről.” „Hogyan lettem én a titkár? Hát katonaság után, ahogy visszajöttem, vezetőségi tagnak választottak. M. pedig feladta a küzdelmet. Nem tetszett itt neki valami, mert ígértek neki 800 forinttal többet, de elment maszek villanyszerelőnek. Utána választottak meg engem. Akkor a létszám felment 26-ról 33-ra. Két tagot sajnos ki kellett zárni, köztük M.-et is, mert nem vettek részt a munkaakciókban. Egy évre persze.” * Részlet egy hosszabb tanulmányból. 44
