Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Temesi Ferenc: „Itt is kell maradni valakinek” (Fülöpszállási pillanatfelvételek)

„Egy hónapja 36-an vagyunk, de 40-en leszünk. A KISZ-korosztály jelenleg kb. 130 a tsz-ben. Havonta, néha hetente változik ez a szám, aszerint, hányán jönnek ide, és hányán mennek Pestre vagy Kecskemétre vagy máshova. Vízvezeték-szerelő, szoba­festő, lakatos, asztalos jön többnyire, növénytermesztő szakmunkásbizonyítvánnyal még nem hallottam, hogy jött volna valaki, mert akkor brigádvezetői állást tudnánk neki adni.” „A szabad időt kérded? A tsz-fiataloknak vagy szántója, vagy szőlője van, a szak­munkások meg elmennek munkaidő után fusizni. De a szellemi dolgozók is vagy saját házra, vagy kocsira gyűjtenek. Van persze egy másik rész, aki csak teng-leng a világban, hát ezeknek marad a kocsma. Vagy újabban már a kultúrház is. A tsz 100 000 Ft-ot adott a kultúrház rendbehozatalára. Régen a bálákban marha nagy verekedések voltak, bicskázás, borotva, a csillár leszaggatva... Olyan kultúrigazgató is volt, aki a zenekart se fizette ki, és meglépett a 4000 Ft-os bevétellel. M. 4 hónap alatt többet tett itt, mint az eddigiek öt év alatt.” „A KISZ-klub? Hát azt teljesen a srácok csinálták. Lóistálló volt, amit semmire se használtak. A srácok megcsináltak mindent. Aztán az lett, hogy a gazdasági vezetés­nek kicsi volt a helye, leköltöztek oda. Az egyik fele a teremnek még KISZ-klub, de csak névleg. Először még azt se akarták meghagyni, mert »ott vannak a vezetőségi gyűlések«. A Horgász Szövetség, a Lövész Klub, de még a Sakk-kör is ott tartja a gyűléseket. A székeket széthurcolták különböző irodákba (már a Pap-tanyán is lát­tam belőle), meg a dohányzó asztalokat is. Én mondtam nekik, hogy nem lehet, de nem lehetek ott mindig.” „Ez a szék is onnan van” — mutat V. az egyik székre a szobában. A fiatal párttitkár, aki egész idő alatt az asztalnál ülve, könyvet nézegetve figyeli beszélgetésünket, most közbeszól: „Csak egy részt rekesztettünk el irodának. Azt kérdeztük, hogy a másik részben időnként vezetőségi gyűlést tarthassunk, meg politikai vitaköröket. Ennek fejében a tsz anyagilag segít. Égyáltalán nem jelenti ez, hogy a KISZ belügyeibe beavatko­zunk.” „A vagyonvédelem így nem megy” — mondja V., ha lehet, az eddigieknél is halkab­ban. Éppen ezért most az érdekvédelemről faggatom. „A KISZ-nek érdekvédelmi szerepe van a tsz-ben” — mondja határozottan. „Tár­sadalmi esküvőre 3500, névadó ünnepségre 1000 Ft-os takarékbetétkönyvet kapnak a tagok, kirándulásokat is szervezünk ...” Inkább a jövőről kérdezem. „Jobb megoldás volna, ha egyetlen községi KISZ-szervezetbe tömörülne mindenki. Persze nem olyanba, mint a mostani községi KISZ, ahol 12 tag van, és a Márta, a titkár Kiskőrösön dolgozik.” Szedelőzködöm. Kifelé jövet benézek a hajdani klubba: a megmaradt rész sötét és kopott. „Én nem így képzeltem az életemet” M.-el, a tsz volt KISZ-titkárával bérelt házuk konyhájának „nappali” részében (melyet függöny választ el a főző résztől) beszélgetünk. Göndörhajú, csendes szavú fiatalember. Párttag, tanácstag. Maszek villanyszerelő. Felesége, térdén a kisgyerekkel, feszülten figyel. Először atsz-ből való eljövetelének okairól faggatom M.-et. „Olyan helyzetbe hoztak, hogy el kellett jönnöm. 12,50-es órabérrel visszahelyeztek olyan beosztásba, ahol 16 forintért dolgozik az, aki azelőtt a kezem alatt dolgozott. 45

Next

/
Thumbnails
Contents