Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 6. szám - Takács Imre: Értelmezés egy régi vershez, Közveszélyesség, A fáradt utas, Képzelt reneszánsz emlék (versek)
TAKÁCS IMRE ÉRTELMEZÉS EGY RÉGI VERSHEZ Először a hazugságnak is fénye volt, akár egy atombomba-robbanásnak. S létrejött a fény közepében térségeket ürítő fekete lyuk. KÖZVESZÉLYESSÉG Végül elsírom magam egy gyermekért, és akiben gyermeket nemzek, érte. Odarontok egy szájat megcsókolni, garázda leszek azért, hogy szeressek. KÉPZELT RENESZÁNSZ EMLÉK Vadállat élt a jázminok között, darázs-rajokkal a felhőzött az ég; sétált az angyal mégis boldogan krétapor-fehér ingben a mezőn. Csiklandozzák csak érző ujjait porzós, bibés és szirmos legyezők! Hadd zengjenek a fölmelegedett és fényes ég alatt a receszárnyak! A FÁRADT UTAS Úgy látszik ott az a kosz, mint ha egy kutya lenne. Havat eszik az udvaron az olajszállító kocsik árnyékában. (A kutya az udvaron, az olajszállító kocsik árnyékában a havat eszi.) Lehet, hogy a fotó-papír penészes, vagy lepke szorult az üveg alá. Mozdul is ott az a kosz, mint ha egy kutya lenne. Havat eszik az udvaron, az olajszállító kocsik árnyékában.
