Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 6. szám - Fodor András: Fekete karácsony, Hasonlat, Régi falusi versek (Buzsák, 1946) (versek)
FODOR ANDRÁS Régi falusi versek (BUZSÁK 1946) FEKETE KARÁCSONY Bús arccal vár a táj, mint szolga akit gazdái becsaptak, bér nélkül, árván, csúful cserbehagytak. Búsul és vár szegény. A nyájas, hazugszavú ősz lehúzta róla a nyári ruhát, a tél, a vén zsugori tél, nem szórja le, félti talán a havát. Az erdő fái mind egykedvű vádolóiként a Napnak, nyújtott karokkal égre mutogatnak, hogy ő a bűnös, ő! — Én füttyentek s a fürge hang gyanútlan fut be a fák közibe, megrezdül ott s egy pillanat, surranva kúszik föl a csend ölibe. A sáros, széles út csülkök, paták nyomától tele bökve. Széléről régi házak néznek össze. Ez már a falu itt. Udvarokon néhány öreg. Falak mögött valahány fiatal. Reggel az ünnepek után sürög még az agyakban a tánc, az ital. Hajlott vénasszonyok, mint lompos tyúkok szállingóznak egyre, szaggatott, lassú templomos menetbe. A torony szava zúg. Tegnap is mentek ünnepi sorba menyecskék, zsenge lánykák. . .. Titokban lestem őket is. Olyanok voltak akárcsak a pávák. HASONLAT Most lépek ki az ajtón. A fák alól a hídra most lépnek ki a lányok. Ej, lármájuk de furcsa, szinte megdöbbent, annyira hasonlít valamihez. Hadd vizsgálom meg jobban! Ez itt a téli falu, benne minden fölfele int: a házak, fák, a torony. Köztük föl fut a hang is, azért oly befejezetlen. S maga a hang? Várjunk csak! Csivitelés. Égrecsapódó szertelen csivogás. ... Hopp, megvan a hasonlat! Házunk elől a zörgő nádasból rebben föl így a riadt madarak hangja! Valóban, jól eltaláltam. Kár, hogy csak a papírnak vallhatok róla hirtelenében. De a lányokra, ahogy itt, mellettem elvonulnak, úgy nézek, mint aki legyőztem őket. 8
