Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 6. szám - Csoóri Sándor: Az „Elmaradt versek” ciklusból: Vers két nőhöz, egyidőben; A régi szerető búcsúztatása; Zörög éjjel a mák; Zámolyi utcakép, 1952-ből (versek)
iszol, ha névnapod jön, iszol, ha elsötétített combokat látsz összefonódni titkos ágyban s az esők, mint a végtelenség foszló fércei eléd lógnak. Mindegy már, mi történt s hogyan történt: a tőled ellopott öröklétemet eltékozoltam hanyagul; a családom most: bicska és kenyér, zöld fák országa fejem körül s egy halállal eljegyzett nő édessége — Velük vagyok, ha nálad keres a bodzaillat, az ablakmosónak álcázott titkos rendőr, velük vagyok s te már csak özvegyem vagy. ZÁMOLYI UTCAKÉP, 1952-BŐL Dülöng az anyadisznó hazafelé, a téli sárban, éhesen, társtalanul. A hét szűkesztendő első férgei döglötten fordulnak ki a megfonnyadt ég almáiból s hullnak a lába elé. Megáll, elindul, nekiesik a diófának. Vén, alkoholista szajha tántorog így végig a Körúton éjfél után; csöcsei: véres zacskók. Együk meg egymást, édesem — súgja egy rekedt hang bennem — legalább undorodjunk! Együk meg egymást — kering a visszahang rozzant kapuk közt akár egy vérmes operában. Anyám kihullott hajszálait hozza ki magával az omló díszletek közé. Már csak a zene hiányzik, hogy a jelenés ne legyen ennyire néma: üstdobok, öblögő kúthang s a cefrétől berúgott verebek virityelése: nincs baj, nincs baj! már csak a tizenhárom végrehajtó színrelépése vasfogú gereblyékkel és félkaszákkal; egyetlen búzaszem, melyen a fényes Krisztus-arcot nézné az anyadisznó.
