Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 5. szám - Köteles Pál: Az áruló (novella)
— Csak nehogy visszajöjjön —töprengett az egyik katona, miután belökték a kukoricásba — bajunk lenne belőle. — Az igaz — mondta a másik. — Akkor meg mit kell nyavalyogni — emelte le válláról a puskát a harmadik. — Hagyjátok a fenébe, bőrig ázunk, aztán megdöglik ez magától is — terelte kifelé őket a kukoricásból a szakaszvezető, s a diákra köpött. Ézsaiás egy ideig még nem moccant, csak amikor a kocsi tovazörgött, akkor próbált felülni, de az egész teste sajgott. Előbb oldalra fordult,aztán hasra feküdt s a kukoricaleveleken át kémlelte az eget. „Itt fogok megdögölni” — gondolta. A fejét megadóan ejtette a göröngyös földre és később nem tudta megítélni, hogy elájult-e vagy csak elaludt? — Bizony, ha nem hallom meg a nyögését... — vackolódott körülötte valaki. — Magának aztán jól ellátták a baját. — Biztosan érdemem szerint — szisszent fel a diák, mert a háta egyre jobban fájt. Szétnézett. Valami csőszkunyhóban volt. — Használt a sebnek az eső. Lehűtötte egy kicsit. Most meg bekenjük, aztán két nap múlva kutya baja se lesz. Megadóan tűrte, hogy az öreg lehúzza róla az inget, s hogy utána bekencélje. Minden érintésre felszisszent, de pár perc múlva már úgy érezte, mintha nem volna olyan feszes a bőr a hátán. Szakadt inget adott az öreg, azt húzta magára. — Hason pihenjen kegyelmed. — Tudja ... Az öreg nem engedte folytatni. — Sok mindent megértem én. De jobb, ha nem tudom, Velem nem is beszélt kegyelmed. Egy vakhangot se. Jobb az így, olyan időket élünk. Ne tudjunk egymásról semmit. Jobb az így! — Nem oktalan dolog — mondta Ézsaiás, aztán kis idő múlva megkérdezte: — azt a kapitányt, bátyám ... mi lett véle? — Föld felett is ugyanúgy rohad meg az ember mint föld alatt. A halottnak mindegy. — Elhallgatott, majd újra megszólalt: — Még azok is messze elkerülik, akik a Bóne kút- jához járnak vízért. — Gyalázatos dolog ez. — Az a gyalázatos, ha az ember nem tisztességesen él. Csak a hétköznapjaink a fontosak. A halottnak már mindegy, hogy föld alatt van vagy föld felett... Csak nem pap kegyelmed? — A végtisztesség minden embernek kijár — sírta el magát a diák. — Jár, jár. De megadják-e az emberfiának? Hajnalban, amikor fölébredt, az öreg még egyszer bekente a hátát. — Hamarosan rendbe jön. — Nekem sürgős dolgom van. Az öreg hosszan, némán nézte a fiút. — Ebbe a szütyőbe teszek egy darab kenyeret, meg egy kis avas szalonnát, meg kenőcsöt. Járjon békével kegyelmed. — Az én békességem már elmúlt. Visszaindult a város felé, egyenesen a Kispiacra, oda ahol megbotozták. A piac félig kihalt volt,de azért néhány kofa bátortalanúl kínálta a portékáját, a német szavakat furcsán ejtették, egymásra kapaszkodó magánhangzókkal, amitől biztosan megbokrosodott egy jótét német lélek, de mégis szívesen hallgatták, hogy lám csak megtört a jég. Alig telt el két hét Világos után, s máris terjed az új módi, azaz hogy szép lassan me43
