Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 5. szám - Köteles Pál: Az áruló (novella)
jönni, hogy Világos után alig két héttel megregulázza, ahogy meghagyták, ezeket a nyavalyás, sunyi magyarokat. Azzal indították útnak, hogy előbb meggyőzés, aztán fenyegetés, s ha mindez nem használ, nem szabad visszariadnia a testi fenyítéstől, a megtorlástól sem. „Bármilyen eszköz megengedett” Ez a három lépcső. Ezt a diákot most legszívesebben a várbörtönbe löketné, hogy két év múlva megkérdezze valaki tőle: na hogy hívnak komám, de a lépcsőket meg kell mászni. — Te jobban kellene tudjad, mint én, hogy melyik az istennek leginkább tetsző nyelv. — A hité. — És melyik az igaz hit? — A Kálviné — válaszolta szinte imádkozva a keszeg fiú. — Na látod — karolt a fiúba Kiéber. — Na látod . .. Okos vagy te ... Persze, hogy a Kálviné. — Kegyelmed is kálvinista? — nézett reménykedve a hatalmas emberre a legátus. A rendőrtiszt nem várta a kérdést, szivart kotort elő, levágta a végét, rágyújtott s csak aztán válaszolt. — Lutheránus vagyok, de a kettő majdnem ugyanaz — veregette meg a diák vállát. A diák enyhe fintorral ingatta a fejét. Meg akarta magyarázni a rendőrnek, hogy mi a két hit közötti különbség, de Kiéber úr rászólt: — Hallgass, egy szót se szólj. Arra felelj inkább, cselekedhetett volna-e bármit is Luther az Úr akarata nélkül. — Semmit, uram. — Na látod — nagyon atyáskodón karolt újra Ézsaiásba. — Na látod, hát erről van szó. Én mondjam ezt neked, a tudósjelöltnek?... Bizony úgy van, ahogy mondod, minden a fennvaló akaratából történt. Luthert fogságba vetették, de miféle szándéka volt ezzel az úrnak? — Az igazakat mindig megpróbálja. — Baromság — csapott pálcájával dühösen a falra Kiéber felügyelő —, baromság, azért hagyta börtönbe jutni, hogy ékes németre lefordíthassa a bibliát,és az abból való prédikációkkal egyforma szóra szoktasson minden németet. Belátod? — Jó cselekedet volt, mert azóta érti meg a tanulatlan német is az igazságot. — Nem lehet veled semmire menni. — A felügyelő megtörölte a homlokát és tagoltan mondta: — Az úr Luther bibliájával mutatta meg a szándékát, hogy a német legyen a kiválasztott nyelv — kutató pillantással figyelte, hogy Ézsaiás miként reagál a mondására, de mert az arcáról nem olvasott le semmit, hát folytatta: — amiként a világ teremtése óta a héber volt az, amíg a zsidók bűnbe nem estek. — Megint szünetet tartott, leverte a szivarvégről a hamut és éneklő hangon kérdezte: — Miért nem akarsz püspök lenni? — Ha úgy rendeltetett, még az lehetek ... Herbert Kiéber sétapálcájával kíméletlenül végigvágott a diákon, aztán rárivallt a katonára, hogy szaporázzák a lépést. — Ha nem kérelemre felejted el a bikfanyelvedet, majd rábeszélünk, s ha úgy se megy, kiverjük a fejedből, ami fölösleges van benne, ha kell az agyvelővel együtt... A diák szelíden fölnézett, kissé kesernyésen elmosolyodott, majd megint összekulcsolta a kezét. — A példa kedvéért történik minden, ami úgy kivirágzik, mint tavasszal a jázminbokor. A mondat utolsó szavait már nem hallotta Herbert Kiéber. Előre sietett, s dühében a becsukott spalettákra csapkodott a botjával, de sehol nem nyitottak ablakot. Az utca is majdnem kihalt volt, csak egy-két gyerek futkározott, amíg észre nem vették, hogy 39
