Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 5. szám - Spiró György: Balassi Menyhárt (tragédia 3 felvonásban)
TAMÁS: Miután győztünk, Melkócs pedig egy jegenyén himbálódzik és kilóg a nyelve, most találtak rá, én összeállítottam a veszteséglistát. A törökkel szembeni követelésünk tekintélyes összegre rúg, a halottakért egyetlen fityinget se számítva. A követelésbe bevettem a falrongálást, a gyümölcsfák pusztulását és a Szamos vizének bemocskolását, ami a lovak hullását tekintve súlyos pénzt jelent... A bástyán megjelenik Boldizsár és józsa. Eleinte nem veszik észre őket, aztán fokozatosan elcsendesednek, néznek föl a bástyára, ahol már csak Boldizsár és Józsa maradt. Csönd. Boldizsár kiköpött az apja, csak valamivel fiatalabb, mint Menyhárt az első felvonásban. Boldizsár győztesen, nagy méltósággal kitárja a karját. BOLDIZSÁR: Testvéreim! Magyarok! Győztünk! Hála érte istennek és néktek, örök hála és örök dicsőség. Soha nem felejtem el, milyen vitézül verekedtetek. Én, Balassi Boldizsár, ígérem nektek: a Balassi-címer soha többé nem követel ekkora áldozatot. Testvéreim! Amikor Szat- márba indultam, nem reméltem már, hogy valakit is életben találok közületek. Ki gondolta volna akkor, hogy meghallhatjátokaz örömhírt: soha többé nem háborúzunk a törökkel. Halljátok hát: megbékéltem Báthoryval. Erdély a szövetségesünk! A nagy török birodalom a pártfogónk! Az imént találkoztam a szégyenszemre elkullogó török sereggel, és Ibrachim pasa, az átkos emlékű Melkócs utóda felajánlotta, hogy a mi számunkra is prédáinak élelmet. Testvéreim! A török jóvoltából vége az éhezésnek! Éljen Erdély, nagyszerű fejedelmével, Báthoryval az élén! Vesszen Bécs, le a németekkel, talpnya- lóikkal és csatlósaikkal! Testvéreim! Szövetségesünk csapatait fogadjátok hálás szeretettel! Boldizsár és Józsa lejön a bástyáról, ahol megjelenik a török és hosszú, tömött sorokban, fáradtan, elkeseredetten, megkínzottan, rongyosan, lehajtott fővel bevonul a várba és végeláthatatlanul ömlik a jobb terembe,Sok közöttük a sebesült, a nyomorék, állatokat is terelnek. A török a felvonás végéig folyamatosan vonul befelé. Tamás közben bemegy a jobb terembe. BOLDIZSÁR: Testvéreim! Balassi Menyhárt az ostrom idején meghalt Bécsben. Mint egyetlen fia, én lépek örökébe. Apám jó hadvezér volt ugyan, de szemét ember. A három hazában nincs, aki ne ismerné förtelmes tetteit és becstelen árulásai történetét. Alig van közöttetek, aki ne szenvedett volna kegyetlen önkényétől. Ezért ígérem nektek: nem követem apám példáját, én nyugalmat hozok Szatmárra. Azt akarom, hogy rettegés nélkül, alkotó munkában töltsétek napjaitokat. Soha többé apám bűneit! Megvalósítjuk az emberarcú feudalizmust! Kis csönd. JÓZSA: Menyhártot nincs miért gyászolnunk. Örüljünk, hogy vége. BOLDIZSÁR: Most pedig következzék a békés építőmunka. JÓZSA: Ki fogjuk vizsgálni, hogyan viselkedtetek az ostrom alatt. A többség becsülettel helytállt, aki azonban nem viselte szívén Szatmár érdekeit, lakói ni fog. BOLDIZSÁR: Tudomásunkra jutott, hogy Balassi Zsigmond szabotálta a harcot és a vagyonomat herdálta. Ügyében alapos vizsgálatot rendelek el. Boldizsár intésére két török megragadja Zsig- mondot és a bal terembe kalodálja. BOLDIZSÁR: A vizsgálat során minden visszaélésre fényt derítünk. Nehéz szívvel tesszük, hiszen jutalmazni jöttünk, és fogunk is, ígérem, kinek-kinek érdeme szerint. A bástyán négy török jelenik meg, a díványt cipelik, amelyen a köpcös Melkócs helyett most a nyurga Ibrachim fekszik. A törökök az udvar közepén leteszik a díványt, Ibrachim fekve marad. Boldizsár a dívány elé lép, leborul. A magyarok lassan valameny- nyien leborulnak. BOLDIZSÁR: Nemes szövetségesem, kedves pártfogóm, drága bátyám, dicsőséges Ibrachim, ahatalmasszultán, Mohamed kegyelméből az átkozott Melkócs helyére méltán kinevezett új temesvári pasa! Örömmel üdvözöllek váramban. Bizton remélem, hogy együttműködésünk mind a porta, mind az udvar számára gyümölcsöző lesz. Érezd magad otthon minálunk.Tu- dom, sokat tettél az átkozott Melkócs ellen, hiszen te érted el, hogy az éhes tömeg felkösse, végre is te semmisítetted meg a gabonaszállítmányokat. Köszönjük ezt neked, nemes Ibrachim basa, mert ezzel megmentetted a védők életét. Ibrachim int, beviszik a jobb terembe. Boldizsár feláll. A török vonul befelé. A magyarok egy része feláll, más részük térden marad és maga elé bámul. Forgács Boldizsárhoz lép. FORGÁCS: Kedves Boldizsár, drága uram, segítségedre leszek soraink megtisztításában. Bizonyítékaim vannak, hogy Szénási Béccsel paktál és a török ellen lázit. BOLDIZSÁR: Köszönöm. Boldizsár intésére megragadják Szénásit és Zsigmond mellé kalodálják. JÓZSA: Kedves barátom, Zay, jó, hogy itt vagy. Segíthetnél a szükséges adatok összegyűjtésében. ZAY: Rendben van. Ki ellen? JÓZSA: Mindenki ellen. ZAY: Jó. BOLDIZSÁR (gondterhelten) :Zay, te hű maradtál Bécshez, nem? ZAY: Azt hiszem. BOLDIZSÁR: Akkor a segítségedtől, sajnos, el kell tekintenem. ZAY: Persze, persze, mi most ellenségek vagyunk. Hiába, az évek. Akkor én most elmegyek. Fél év múlva visszajövök. Ha megérem. Addigra visszaállsz. BOLDIZSÁR: Jó utat, Zay. Svendi Lázárt szívélyesen üdvözlöm.
