Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 5. szám - Spiró György: Balassi Menyhárt (tragédia 3 felvonásban)
ZAY: Átadom. Zay a bal kapu felé indul, aztán észbekap és kimegy a bástyán keresztül, ahol még mindig ömlik be a török. Tamás egy listával a kezében kijön a jobb teremből és Boldizsárhoz lép. TAMÁS: Boldizsár, amikor ilyen pici voltál, ni, én a térdemen hintáztattalak. BOLDIZSÁR: Jól van öreg, majd később. TAMÁS: Ki gondolta volna, hogy ilyen szép nagy ember lesz belőled! Egészen parányi voltál. BOLDIZSÁR: Bizony, bizony. TAMÁS: Úgyhogy én most benyújtom a számlát. Minthogy a szövetségesünket győztük le, tekintélyes összeggel tartozunk neki. Az emberéletben esett pusztítást nem számítva kárt okoztunk a töröknek fegyverben, lóban, ruházatban . . . BOLDIZSÁR: Jól van, öreg, erre majd később visszatérünk. TAMÁS (összecsavarja a listát): Megkínozzam a rabokat? BOLDIZSÁR: Majd később. (Hevesihez) Hevesi! Úgy értesültem, hogy te már jártál Báthorynál. Rád bízok egy levelet, elviszed neki. Estére indulsz. (A többiekhez) Emberek! Délben ökörsütés! Éljen a győzelem! Néhányon utána kiáltják: „Éljen!" Boldizsár és Józsa bemegy a jobb terembe. Hevesi áll, bámul. A török vonul befelé. A magyarok szétszélednek, egy részük bemegy a jobb terembe. A bal teremben Zsigmond lehorgasztja a fejét. Szénási feléje fordul, amennyire a kaloda engedi. SZÉNÁSI: Most úgy tűnik: mindig szerettem Menyhártot, annyira fáj a halála. Pedig még megölni se tudtam. Most elsiratnám és nagyon elsiratnám és összekeverném, hogy érte vagy ellene hadakoztam-e, elfeledném a tetteit, el a jót és el a rosszat, és nem is tudom, miért, de gyászolom. Nem mi akartuk, de hozzá volt közünk és inkább, mint bárki máshoz, és máshoz nem is lehet már. Elmosódnak a lényeges különbségek. Elmosódunk. Kis csönd. A magyarok már mind bementek a jobb terembe. A török vonul befelé. SZÉNÁSI: Ne búsulj, Zsigmond, egykor Bátho- ryval akartál szövetkezni, látod, előbb-utóbb minden, minden sikerül. Meglehet, Boldizsár nem páncélingben alszik. Nem késik és nem siet az Isten. Zsigmond nem válaszol. SZÉNÁSI: Hallod, Zsigmond? Ne búsulj. Zsigmond nem válaszol. SZÉNÁSI: Hé! Alszol? Zsigmond nem válaszol. SZÉNÁSI: Meghaltál? Zsigmond nem válaszol. SZÉNÁSI: Meghalt. (Kis csönd) Az isten verje meg, akkor itt büdös lesz. A kurva életbe! A török vonul befelé. (1963—1970) 35
