Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 5. szám - Spiró György: Balassi Menyhárt (tragédia 3 felvonásban)
FORGÁCS: Én hívtam be a jezsuitákat. Most röp- iratokban fogom leleplezni a jezsuiták piszkos és istentelen üzelmeit. SZÉNÁSI: Én pedig ostorozni fogok mindenkit, aki élt és él és élni fog. A pápistákat különösen, lévén, hogy titokban velük fogok szövetkezni. FORGÁCS: Kénytelen leszek az általam utált Hevesi kkel paktálni ellened. SZÉNÁSI: Majd én is szövetkezem velük ellened. FORGÁCS: Én téged nem is gyűlöllek. Én tulajdonképpen szeretlek téged. Most majd az irántad való gyűlöletre nevelem magam. SZÉNÁSI: Én is kedvellek, magamfajta őrült vagy. Majd megpróbállak gyűlölni. Csönd. ZAY: Fejetlenül prédikálni legalább olyan nehézkes, mint töketlenül megnősülni. Beláthatnátok, hogy Szatmárnak addig van miből pusztulnia, amíg Bécs a portával huzakodik. Erős udvarért és éppen olyan erős portáért imádkozzanak az életbenmaradók, akik nem mi leszünk. Kis csönd. ZAY: Csak ez a dühítő. Hogy lesz, aki túléli. Csönd. ZAY: Útközben hallottam, hogy Annát Báthory elfogatta. SZÉNÁSI: Tömlőében is halt meg szegény. ZAY: Szép asszony volt. SZÉNÁSI: Csodálatos asszony. Fél Erdély végigment rajta. Terhesen halt meg. ZAY: Kecskét szült volna. SZÉNÁSI : Az is lehet. Csodálatos asszony volt. Kis csönd. SZÉNÁSI: Nem így van, nősülő püspököm? A beszélgetés alatt a jobb teremből előszivárogtak a vitézek, bolyongónak az udvaron. Néhányon ülnek, maguk elé merednek. Tamás és Zsigmond is kijön, már csak Hevesi nincs a színen. EGYIK: Nem lehet aludni. MÁSIK: A hőségtől van. EGYIK: Reggelre nyár lesz. Érzem az illatát. Elmegyünk? MÁSIK: Ha isten adja. EGYIK: Hová? MÁSIK: Mindenütt ég van. HARMADIK: Én megtartottam a késemet. Még jól jöhet, ha lesz mit ennünk. EGYIK: Én is megtartottam. A kés nem is fegyver. MÁSIK: Azt mondják, Hevesi is megtartotta. TAMÁS: Hazamegyek a Drávához. Van ott egy mező, azt nem lehet össze rontani. HARMADIK: Mifelénk volt egy kovács, lovat patkóit, ekét kalapált, én kezeltem a fujtatót. EGYIK: Nálunk mocsarak voltak, de szebb kísértetek laktak benne, mint a Szamosban. A népek igen féltek, csak én nem, énnekem a lidércek még meséltek is, jószívvel voltak hozzám. NEGYEDIK: Én még Budán is jártam. A Duna széles, olyan széles, hogy szélesebb még a Szamosnál is. Budán a tornyok magasabbak, mint errefelé a jegenyék. A magyarok is bugyogóban járnak és minden héten fürdőbe mennek. A török úgy beszél magyarul, mint te vagy én. Lovat vittünk a vásárra, megdöglött, a gazdám felkötötte magát. Szép ló volt, szerettem. Kijön Hevesi. EGYIK: Lengyelországba kéne menni. MÁSIK: Vagy Erdélyen túlra. HARMADIK: Azt mesélik, Törökországban kezdődik a tenger, és a tenger másik partján boldog magyarok élnek. Csak egy királyuk van, magas hegyek veszik körül a birodalmát, nem háborgatja senki. Az ottani magyarok szép, erős emberek, sok lovuk van, és mindenkinek ugyanannyi lova van. Csönd. EGYIK: Énekelj valamit, Hevesi! HEVESI: Nem tudok én már énekelni. Másik bemegy a jobb terembe. EGYIK: Próbáld meg. HEVESI: Nem tudok énekelni. EGYIK: Énekelj a magas égről. Az árvaságról. A vashegyekről. Másik kijön, hozza a lantot. Hevesi átveszi. HEVESI: Volt egy királyfi, húzták és vonták, Kegyes és jó volt, ezért utálták, Nem is számított barátra, társra, Csupán hűséges, hollószín lovára. Útnak is indult holló lovával, Rosszakaróktól egyetlen társsal, Dehát lovát is megvesztegették, Elcsábították, cukorral etették. Vitte királyfi hátán a nyergét, Dehát a nyergét lekenyerezték, így ment kifosztva, maradt a zabla, Királyfi sokszor, de sokszor harapta, Egy helyütt aztán megállt pihenni, Megállt pihenni, tovább se menni, Azóta ott áll, valahol erre, Nem lép se arra, sem pedig emerre. Foszló torkában bazalt a láva, Ami lehet még: sziklaszirt, árva, Áll csak és dermed, se bűn, se érdem: Változik minden,minden, csupán ő nem Nyakára roppan ég kalodája, Ujjai indák, hernyó a szája, Nagy halak, cápák vergődnek ajkán, Idővizeknek fenekén és alján. Idővizeknek förtelmes alja Beszakad, elnyel, ne menj át rajta, Idővizeknek felszíne nyílna, Lelátna Isten, sírna csak és sírna. Csönd. HEVESI: Találkozik Musztafa a nádorral. Mennek, mendegélnek, az Alföldön fakeresztek nőnek. 32
