Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 5. szám - Spiró György: Balassi Menyhárt (tragédia 3 felvonásban)
ZAY: Mi a fene. FORGÁCS: Komolyan. SZÉNÁSI: Mindenki megőrül néha. Kis csönd. FORGÁCS: Nagyon röstellem az orrokat. SZÉNÁSI: Mondd már. FORGÁCS: De úgy másztak, mint a patkányok. SZÉNÁSI: Nekem az ördög szokott megjelenni. FORGÁCS: Szégyellem magam. ZAY: Miféle orrok? SZÉNÁSI: Jámbor csalás. Van egy zsák orrunk. Melkócstól kaptuk ajándékba hajdanán. A felét már elküldtük Bécsnek, hadd higyjék, hogy harcolunk. A másik felét szűkösebb időkre tartogattuk. Nyakláncnak is jó, kapuéknek is. FORGÁCS: Én nem tudtam róla. Hónapok óta harcolok velük, és nem volt időnk fecsegni. (Szénásihoz).'Pedig én régóta meg akarom neked mondani: rájöttem, hogy neked volt igazad. SZÉNÁSI: Ez dicséretes. FORGÁCS: Azért is indultam Erdélybe, hogy tárgyaljak a törökkel. SZÉNÁSI: A törökkel nincs mit tárgyalni. FORGÁCS: Már hogyne volna! Megnősülök, áttérek, protestáns leszek. SZÉNÁSI: Minek ahhoz megnősülni? FORGÁCS: Nem érted? Éveken át rágódtam a szavaidon és beláttam: minket a növő hatalom zabái meg. A német ellen minket csak a török véd meg. SZÉNÁSI: Hülyeség. A töröknél még a német is jobb. Annak idején tévedtem. Mint ahogy jó- néhányszor. FORGÁCS: Pálfordulás? SZÉNÁSI: Nálad is? FORGÁCS: Ha tudnád, mennyire kínos nekem a nősülés. Belehugyozni egy tisztátalan nőstény kloakájába. Éppen nekem, a szellem emberének. Azt hiszed, könnyű megtagadnom a vallást, amely embert faragott belőlem és amelyben hinni soha nem szűnök meg? Azt hiszed, öröm lesz ellene prédikálnom? Súlyos okom lehet, ha mindezt vállalom. SZÉNÁSI: Ha nem tudnád, szellem: a török rohadt és önző és kapzsi. FORGÁCS: Bécs is. SZÉNÁSI: Nyilván. De megvan az az előnye, hogy idővel még rohadtabb, még önzőbb és még harácsolóbb lesz és minket mindenképpen leigáz. Tegye hát úgy, hogy legalább azt hihessük: mi akartuk. FORGÁCS: Jártál te már Bécsben? Mert ott születik a pokol. SZÉNÁSI: Nem jártam, nem is érdekel. Majd ha nálunk is lesz új pokol, új emberek új érvekkel fognak küszködni ellene. De ahhoz a pokolnak előbb meg kell lennie. FORGÁCS: Én inkább imádom Mohammedet, mint a megvalósuló krisztusi igéket. SZÉNÁSI: A politika nem imádat és nem világnézet kérdése. Ne hidd, nősülő püspököm, hogy én nem látom: két hatalom közül egyik sem lehet emberséges. Világos, hogy két rossz között nincsen kevésbé rossz. Ami embertelen, az nem lehet többé, vagy kevésbé az. Isten előtt a rossz semmilyen indokkal sem menthető. Isten nem állít minket morális választás elé, hitehagyó püspököm, mert választani csak jó és rossz között lehet és isten a jót megvonta tőlünk. FORGÁCS: Ez nem ment föl a felelősség alól. SZÉNÁSI: Nem hát. De isten próbatétele másban van. Ő minket a múltról és a jövőről kérdez, és mi csak múltat vagy csak jövőt válaszolhatunk neki. Mivel isten ideje a múltból rohan a jövőbe és megfordítani egyelőre nincs erőnk, a helyes válaszadó akkor is jövőt mond, ha ez a jövő mai fogalmaink szerint a múlt rossznál is rosszabb lesz. forgács: ez a jövő kilátástalan. SZÉNÁSI: De még mennyire. Én istennel nem jutottam egyezségre soha. Lázadtam és lázadni fogok önkénye ellen, amellyel kizárólagos jogot formál a kérdezésre és engem mindössze válaszra érdemesít. Ez végülis a legnagyobb pofátlanság, ami isten részéről elképzelhető. De azzal nyugtatom magam, hogy istennek ezzel talán magas célja van. Isten érzésem szerint meg akar halni, de tudja, hogy őt csak az ember ölheti meg, akkor, amikor végre az ember fog kérdezni és isten lesz kénytelen válaszolni. Hogy ez a kérdező ember egyszer megszülessen, őseinek túl kell élniük a halált. FORGÁCS: Ezt nem értem. Zagyvaság. Rosszabb a misztikánál. Ez a kiválasztott ős te volnál? SZÉNÁSI: Mindenki az. Legföljebb én tudok is róla. FORGÁCS: Hát nem értem. SZÉNÁSI: A viaszba pecsétet nyomnak, a pecsét nyoma ottmarad. Mi lesz, ha fellázad a viasz? Belenyomódik a pecsétbe, és ottmarad a nyoma. Kis csönd. FORGÁCS: Akkor én megnősülök, te pedig ka- tolizálsz. SZÉNÁSI: Elvileg. Gyakorlatilag nem egészen, mert a nyájamat, ha van, nem akarom elveszíteni. FORGÁCS: Mit fogsz hát prédikálni? SZÉNÁSI: Ami van, az mindig elég iszonyú ahhoz» hogy prédikáljak ellene. Valami mellett azért soha nem fogok prédikálni. Sőt. Támadni fogom asaját, Bécset támogató reál politikámat is. Nyomdát nyitok ugyanis, és az írott szó tovább hat, csínján kell bánni vele. Kígyót-békát fogok kiabálni mag mra, és igazam lesz. FORGÁCS: Érdekes, én is nyomdát nyitok. És úgy tűnik, ellened fogok ágálni. SZÉNÁSI: Én pedig mindkettőnk ellen. 31
