Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 5. szám - Spiró György: Balassi Menyhárt (tragédia 3 felvonásban)
SZÉNÁSI: Hát akkor minek jöttél? ZAY: Minek jöttem! Minek! Muszáj valami célomnak lenni? Á, hülyék vagytok, és ezen úgyse lehet segíteni. Meg fogtok dögleni. Én is. (A kalodához sétál, meglátja bent Forgácsot) Jé, a a püspök! Üdvözöllek. Jövök hozzád, nehogy már unatkozzál. (Beül a másik kalodába) Csukja rám valaki. Értetlen csönd, aztán Tamás odalép, rácsukja. TAMÁS: Rácsuktam ... (Szénásihoz) Ő kérte ... (Hevesihez) Ő kérte .. . SZÉNÁSI: Közveszélyes öngyilkos. Még az is lehet, hogy Melkócs küldte. TAMÁS: Megkínozzam? Csönd. TAMÁS: A püspököt is meg kéne. Most melyiket? Csak egy csigánk van. Csönd. HEVESI: El kell menni innét, mert nem lehet itt maradni, és mert el kell menni akkor is, ha nem muszáj. El, valahová, ahol nincsen Szat- már, ahol nem vagyunk mi sem, ennél az erdőkben is jobb, mezítláb a hóban is jobb, hontalanul, bujdokolva is jobb. Haelbújdosik egész Magyarország, hátha nem lesz magyar, aki üldözőbe venné. Innét csak elmenni lehet, mert nem lehet ittmaradni, ide visszatérni se lehet, és ezért, csak ezért érdemes elmenni valahová, mindegy, hová, mert el kell menni innét, akkor is, ha nem muszáj. Szénás! a bal terem felé megy, leguggol, Zayt bámulja. Hevesi váratlanul hátulról ráveti magát, mire a vitézek szempillantás alatt kaszabolni kezdik egymást. Zsigmond és Tamás értelmetlenül bámul, Domonkos a vagdalkozók közé veti magát. DOMONKOS: Vissza! Erre számít Melkócs! Vissza! Heves csata, Domonkost hasbaszúrják, eldől. A csata, amilyen hirtelen kezdődött, olyan hirtelenül abba is marad. Szénási és Hevesi a földön, mindkettő vérzik. Több friss hulla hever a földön. Hevesi nagynehezen föltápászkodik, többen támogatják, intésére Szénásit a bal terembe húzzák és kaloda híján a falhoz bilincselik. Tamás visszaül törökülésbe, de a hullákat, köztük Domonkost, most már szívhallgatás nélkül hajigálják le a bástyáról. Közben leszáll az éj. Tamás munka nélkül lévén, feláll, Hevesihez lép, a bal terembe bök. TAMÁS: Megkínozzam? HEVESI: Nem kell. Kis csönd. HEVESI: Tamás. Eridj a törökhöz. Mondd meg Melkócsnak: megadjuk a várat. TAMÁS: Küldjél mást. HEVESI: Nem mégy! TAMÁS: Inkább nem. HEVESI: Mi az, hogy nem? TAMÁS: Hát úgy. Én megkínozom a rabokat, elkönyvelem a veszteséget, levelet írok, hallgatózom, besúgok, kipucolom a csizmádat, de küldjél mást. Ugyanis levágnak, mielőtt a basáig érnék. HEVESI (A többiekhez): Na, emberek, ki hajlandó? Csönd. HEVESI: Emberek, hogy megadjuk magunkat, ahhoz előbb ... meg kell adnunk magunkat! Csönd. HEVESI: (rábök az egyik vitézre): Te mért nem mégy? EGY VITÉZ: Megüt a guta, ha túlél a többi. HEVESI: Vessétek tömlöcbe! Kis csönd. TAMÁS: (gondterhelten): Tele van. Kis csönd. HEVESI: Dehát muszáj beszélnünk Melkóccsal! EGY VITÉZ: Beszélj vele magad. TAMÁS (bocsánatkérően) Tele van. HEVESI (Zsigmondhoz): Zsigmond, téged ismer a török. ZSIGMOND: Én menjek? Túsznak? Énnekem meg kell ölnöm Báthoryt. HEVESI: Mire vártok? Csodára? Nekünk még meghódolni se sikerül? EGY VITÉZ: A fehér zászló csak reggel látható. Hevesi meglepődik, elhallgat, néhányon kuncognak. HEVESI: Hát akkor parancsba adom: dobjátok ki a várból a fegyvereket. Mindet. Nem szabad ellenállnunk, és hajnalra meginoghatunk. Jóéjszakát. Hevesit betámogatják a jobb terembe. A vitézek szétoszlanak, nagyobb részük bemegy a jobb terembe, kisebb részük az udvaron keveredik le. A hold a bal teremre süt. SZÉNÁSI: Menyhárt egyébként rögtön az ostrom első napján lelépett. ZAY: Ne hagytátok volna. SZÉNÁSI (nevet): Segítségért ment ki. Vele ment Józsa is. FORGÁCS: Az ostrom kezdetén még erős volt a vár. Svendi emelte föl. Még Báthory első támadása után. ZAY: Szóval ez a második. SZÉNÁSI: Az első támadáskor jött a pestis. ZAY: Sokan meghaltak... SZÉNÁSI: A harmadik feleségem, meg a fiam ... Kis csönd. ZAY: (Forgácshoz): Hát te? FORGÁCS: Erdélybe készültem, reggel érkeztem Szatmárba, délben körülzárt a török. ZAY: Pech. FORGÁCS: Olyasformán. Kis csönd. SZÉNÁSI (felnevet): A pestisért is magamat okoltam. Aztán egyikéjjel belopóztam Menyhárthoz és belevágtam a késemet. Persze páncélingben aludt. ZAY: Mit szólt hozzá? SZÉNÁSI (nevet): Kiröhögött. Pedig most is megölném . . . Talán. Menyhárt ugyan nem oka semminek, de azért megölném. ZAY: (Forgácshoz) Püspök vagy még? FORGÁCS: Nem sokáig. Meg fogok nősülni. 30
