Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 5. szám - Spiró György: Balassi Menyhárt (tragédia 3 felvonásban)
HEVESI: Ezek szerint adjuk meg magunkat. SZÉNÁSI: Azt nem. HEVESI: De igen. SZÉNÁSI: Nem. HEVESI: Melkócs megígérte. SZÉNÁSI: Én is megígérném. HEVESI: Itt nem te fogsz dönteni. SZÉNÁSI: Hát akkor fegyverbe. A vitézek kelletlenül ismét feltápászkodnak és kivonják a kardjukat. SZÉNÁSI: Most nekilátok és szépen sorjában újra elmondom, miért kell nekünk állandóan az ellenkező végletet prédikálnunk. Köztudomású, hogy közös népen ketten nem lovagolhatunk. Ismeretes, hogy nincs is közös népünk. Ami volna, az is elfogyott. Ha én a maradék vitézeket ámítom, te a_ maradék jobbágyokat — lehetne fordítva is. Úgy véljük ezért, hogy gyűlöljük egymást, holott tévedünk: mi egymást dacból, unalomból, egyéb cél híján, csakazértis marjuk, ezt véljük politizálásnak, és nyugtalanul alszunk, ha napi gyűlölködésünk tökéletlenre sikerült. Mindez nincs ellenemre. De most az egyszer szüntessük be magunkat, azzal a szent céllal, hogy megmaradásunk után harsogva haraphassunk egymás torkába. Egyébként kiváncsi vagyok, kinek óhajtasz parancsolgatni. Hol van a nyájad? Hol vannak a rajongóid, híres prédikátor? Ledöfhetnélek. Nézz körül. Nem moccan senki. Hevesi hallgat, valóban nem mozdul senki. Szé- nási int, a vitézek leeresztik a kardjukat, lehevered- nek. SZÉNÁSI: Látod, prédikátor, nem vagy mindenható. Hiába jártatjuk a szánkat. Hidd el nekem: osztozom bánatodban. DOMONKOS: Hagyjátok abba, unalmas. SZÉNÁSI: Szórakozni akarsz? Fordulj Zsigmond- hoz. ZS1GMOND: Menjetek a fenébe. SZÉNÁSI: Nem baj, Zsigmond, Báthorynak átharapod a torkát. DOMONKOS: Menyhártnak is. SZÉNÁSI: Persze, mind a kettőnek. DOMONKOS: Lehetőleg egyszerre. SZÉNÁSI: Úgy finom. ZSIGMOND: Menjetek a fenébe! Folytatódik a hulladobálás. Forgács kitántorog a jobb teremből. FORGÁCS: Emberi orrok! Teli zsák orr! Másznak! Mint a patkányok! ZSIGMOND (röhög) : Rábukkant a püspök! Másznak? Patkányok? Patkány van a képed közepén? Levágjuk! (Kihúzza a kardját és Forgács felé közeledik) FORGÁCS (elugrik, Szénási elé veti magát, a vitézek egy része röhög): Adjuk meg magunkat, Szénási, könyörgök, elrohadunk, szétmállunk, lefoszlik az orrunk, hallod? Emberek! (Sz énásira mutat) Ez itt maga az ördög! Ő hozta ránk a törököt! Nem tágít, amíg egy is él közülünk ... testvéreim ... öljétek meg a gonoszt! Testvé- jeim! Szénási int, Forgácsot megragadják és a bal terembe kalodálják. TAMÁS: Megkínozzam? SZÉNÁSI: Hagyd a fenébe. Kis csönd. HEVESI: Én kimegyek. Jöjjön, aki élni akar. SZÉNÁSI: Aki élni akar, azt levágom. A vitézek egy része lassan Szénási, másik része Hevesi mögé sorakozik. Zsigmond ülve marad. Tamás felfigyel, a hulladobálás abamarad, Domonkos aggódva figyel. Kis csönd. HEVESI: Meg fogunk halni. Nem érzed? Azért, mert én meg akarok menekülni, neked feltétlenül meg kell halnod? Presztízskérdés a halálunk, vagy mi az isten? Csak hogy neked legyen igazad. Nehogy a más akarata érvényesüljön. Örül a kis lelked, hogy most végre lettél valaki, és elfog a rettegés, hogy ez a helyzet megszűnik, mihelyt elmúlik az ostrom. Annyira se vagy ép, hogy legalább a halálfélelem kijózanítana. Már az ösztöneid is hazudnak. SZÉNÁSI: Én nem vagyok képes lehajtott fejjel, szabadon vonulni a mészárszékre. Kényszerítsenek rá! Legalább álljak ellent! HEVESI: Mikor ötölted ki ezt a szép kis teóriát? Ebben a hónapban ez a filozófiád van műsoron? Na, és már bebeszélted magadnak annyira, hogy hiszel is benne? Amíg a török belehúz a karóba, te majd kifejted neki legújabb, mélyenszántó megfigyeléseidet a Korán értelmezésének morális összefüggései kapcsán. SZÉNÁSI: Kínos lehet műveletlen baromnak lenni. Te ökör. Olvastad a Koránt? HEVESI: Meg fogunk halni. SZÉNÁSI: Olvastad a Koránt? Te csodaváró ökör! HEVESI: Csodaváró? Én? Hiszen te színleled, hogy hiszel a csodákban! Hogy pár nap múlva történik valami. De semmi se fog történni! Csak meghalunk! A bástyán megjelenik Zay. ZAY: Adjon isten, emberek! Mindenki megkövül, Zay lassan lesétál. ZAY: Most jövök a portáról, megkötöttem a drinápolyi békét. Mi újság? Csönd. ZAY: Erre jártam, gondoltam benézek. Látom, itt semmi se változott. Folytassátok a civako- dást, ne zavartassátok magatokat. DOMONKOS: Dehát minket ostromolnak! ZAY: Hát persze. Odakint hallatlanul kedvesen figyelmeztettek, hogy a várba csak befelé van út. Szervusz, Szénási. (Kezet fognak) Hogy vagy? Á, Hevesi! (kezet fognak) Acsarkodtok, mi? Gondolom, éheztek. A török is éhezik. SZÉNÁSI: Megmondtam. Én megmondtam. Tudsz még valamit? ZAY: Hogyne. Nemsokára itt a május. Odakint kissé távolabb meg gabonát égetnek. HEVESI: Kicsoda? ZAY: A török. HEVESI: Mégse éheznek annyira. ZAY: Szerintem nagyon. 28
