Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 5. szám - Spiró György: Balassi Menyhárt (tragédia 3 felvonásban)

tyán át és leteszik a bal terem el ott. A jobb terem előtt megjelenik Svendi, majd Zsigmond. Zsigmond kial- vatlan, mogorva. MELKÓCS: Jóreggelt, nemes Balassi Zsigmond! Jóreggelt, Svendi fiam! Hálásan köszönöm a vendéglátást, soha nem felejtem el, és mondha­tom: rég volt ilyen nyugodt éjszakám, legkevés­bé a porta közelében. Allah adjon nektek hosz- szú életet és sikerekben gazdag munkálkodást népeink felvirágoztatására. Zsigmond morog valamit. SVENDI: Hát akkor én is köszönetét mondok a páratlan vendéglátásért és a példátlan kényele­mért. Mivelhogy odébb állok, emlékül itt­hagyom a kardomat, amelynek értékét emeli, hogy a nagy Ferdinándtól kaptam és a szintén nagy Miksa verette ki arannyal a markolatát. Svendi Zsigmondnak nyújtja a kardot, Zsigmond nem érti. ZSIGMOND: Te hova mégy? SVENDI: El. ZSIGMOND: Minek? SVENDI: Menyhárt elárulta Miksát, aki nekem tudvalevőleg imádott császárom. ZSIGMOND: Mi a fene. Zsigmond átveszi a kardot, nézegeti. SVENDI: Jó volna ittmaradni télire, dehát nem lehet. Kis csönd. A jobb teremből előjön Szénási, Hevesi, Forgács, Józsa, Tamás, Zay, Domonkos. DOMONKOS: Valamit suttognak. Kit kell most imádni? ZSIGMOND: Minden idők leghatalmasabb szul­tánját, Szulejmánt, valamint János Zsigmondot, kegyes fejedelmünket. TAMÁS: Tegnap még . .. Kis csönd. ZAY: Megjegyzem: Szulejmánt kár imádni. Meg­halt Szigetvárnál. Különben ottpusztult Zrínyi Miklós is. MELKÓCS: Jézus Mária! Ki az új szultán? ZAY: Valami Szelim. MELKÓCS: Nagy szultán volt Szulejmán, minden idők legnagyobb hadvezére. De az új szultán még nagyobb lesz, és ő lesz minden idők leg­nagyobb hadvezére. Halljátok? Én mondom: Szelim a legnagyobb. Allah engem úgy segéljen! ZAY: Ámen. Kis csönd. JÓZSA: (Zsigmondhoz): Eszembe jutott valami. Ki kéne cserélni a rabokat. ZSIGMOND: Hogyhogy kicserélni? JÓZSA: Megszabadulhatnánk a hőbörgőktől. Melkócs elvinné őket. ZSIGMOND: Jó... Nagyon jó! Melkócs, hagyd itt a rabjaidat, kapsz helyettük újakat. Frissek, erősek, hamarább célhoz érsz velük. MELKÓCS: Adjál kétszer annyit. ZSIGMOND: Adok én többet is, csak vidd őket. Tamás! Hozd a feketelistát. Tamás berohan a jobb terembe. Melkócsot kiviszik a balkapun, Zsigmond utána megy, Józsa követi. SVENDI (A többiekhez): Isten veletek. Ha vissza- árultattok, majd visszatérek. Svendi kimegy a bal kapun. A jobb teremből kijön Tamás, kezében egy tekercs, és a távozók után lohol. HEVESI: Mi nem vagyunk rajta? SZÉNÁSI: Nem vagyunk rá méltók. Kis csönd. FORGÁCS: Na végre. Svendi elment a fenébe. Mindjárt tisztább a levegő. SZÉNÁSI: Mész ám az anyádba te is. Kéjelgő, ál­szent gazember. Bitang. Kotródj innét! Forgács Hevesire néz. HEVESI: Nem hallottad? Kis csönd. Forgács lassan kimegy a bal kapun. SZÉNÁSI (Domonkoshoz): Na, most benne vagy nyakig. Ha Erdélyhez állsz, fújtak a vagyonod- nak. Hogy érzed magad? HEVESI: Hiába hamisítottatok. Kár volt annyira törni az okos fejeteket. DOMONKOS (Zayhoz): Te is elmégy? ZAY: Minek maradjak? DOMONKOS: Vidd el magaddal a hamisítványo­kat. ZAY: Jól van. Zay a hordóról felveszi az irományokat és kimegy a bal kapun. DOMONKOS: Azt hiszem, én maradok. Olyan mindegy. Domonkos bemegy a jobb terembe. Szénási felmegy a bástyára, lenéz. SZÉNÁS!: Viszik már a népünket. HEVESI: Megláncolva. SZÉNÁSI: Megláncolva. Szénási lejön a bástyáról, kis csönd, visszajön Zsigmond. ZSIGMOND: Hevesi, eridj Erdélybe Báthoryhoz, nyálazd be a talpát, mondd meg neki, hogy Erdély trónján szeretnénk látni, satöbbi. írjál Szénásival egy szép, rajongó, ékesszóló levelet, majd aláírom. SZÉNÁSI: Nem is örülsz? Nem ezt akartad? ZSIGMOND: De. Éppen ezt akartam. Az isten verje meg. De én, én hiába akartam. Mit szá­mít, mit akarok én ... Most már örülük. Nem látod? Kiugróm a bőrömből. HEVESI: Zsigmond, én inkább nem megyek el innét... szeretnék Szatmárban maradni. SZÉNÁSI: Elmegyek helyette. ZSIGMOND: Szó se lehet róla. SZÉNÁSI: Akkor hadd menjünk ketten. ZSIGMOND: Toll a fületekbe. (Hevesihez) Ebéd után indulsz. Zsigmond bemegy a jobb terembe. Szénási Hevesi vállára teszi a kezét, a hordóhoz mennek és inni kezdenek. HARMADIK FELVONÁS Pár évvel később. Április vége. A vár romokban. A kapu teljesen összerontva, átjárni nem lehet. A bal bástya lerontva, most már ott van a bejárat. A palota 26

Next

/
Thumbnails
Contents