Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 5. szám - Spiró György: Balassi Menyhárt (tragédia 3 felvonásban)
SZÉNÁSI: Naponta. Rémeket szokott látni. Ilyenkor vércsék és keselyűk röpködnek a feje körül. HEVESI: Volt neki egyszer egy hollója is. ZAY: Hollója. HEVESI: Az. Lángokból volt szőve. Kis csönd. Domonkos nyöszörög. SZÉNÁSI: Reggelre mindig jobban van. Kis csönd. SZÉNÁSI: Az ilyen görcs olyan, mintha kést forgatnának az ember gyomrában. HEVESI: Maró folyadékkal telik meg a mellkas, a torok, a száj. SZÉNÁSI: Ebbe csak bele lehet hülyülni. Mindenbe. A hamisításba is. Mert nem érdemes jól, szépen, gondosan megcsinálni, mert csak a ténye, és nem a tartalma vagy a stílusa fontos. Én még így se tudok tökéletlen fogalmazványt kiadni a kezemből. Tegnap ötször írtam át egy primitív hazugságot. Most már gyönyörű, lendületes a stílusa. Kis csönd. SZÉNÁSI: Abba is bele lehet hülyülni, hogy én vagyok itt az egyetlen, aki meggyőződésből hamisít, mert meg vagyok győződve róla, hogy az ártatlan főurakat is ki kell irtani, mind egy szálig, mert főurak. De milyen emberekkel kell dolgoznom? Nézz körül. Szent az én célom, de olykor elfog a kétely, mert mi lesz, ha minden aljas féreg ugyanazt akarja, amit én? Zay közben elaludt, Domonkos fetreng a földön, Józsa bambul. A jobb teremből kitántorog Zsigmond, leül Domonkos mellé. ZSIGMOND: A szívem . . . megint szörcsög . . . és zubog . . . borzasztó . . . SZÉNÁSI: Abba is bele lehet hülyülni, hogy rádsütik a címkét, meg vagy ítélve, és lassan magad is elhiszed, hogy rádillik a címke. Rámsütik: kálvinista. Hevesire meg, hogy lutheránus. Mi az? Ha Forgács ellenem a lutheránussal szövetkezik, akkor ő micsoda? Lutheránus? Vagy a lutheránus lesz katolikus? De a lutheránus, meg én, mi reformátusok vagyunk? Miért? És ha nekem kedves egy lutheránus hóhér, attól az már kálvinista angyal lesz? Nézz oda, Domonkos a legszívesebben fohászkodna, de nem mer az istenadta, nem tudja, milyen nyelven, melyik istenhez, miféle szavakkal. Kinek jó ez így? Zsigmond feláll, odébbvánszorog, megint leül. SZÉNÁSI: Mit kérésekén itt? Mi közöm ehhez az egészhez? Zsigmond néha egész Szatmárt bejárja, és nincs egy zug, ahol a szívét kivethetné magából, és lehet, hogy éppen arra gondol, amire én, de soha nem mondhatom el neki, amit ő is érez. Nézz oda, Józsa ül és nem gondol semmire, és hiába mondanék neki akármit, és néha úgy érzem már: az én fejemben is csak ez a közös űr van. Prédikátor vagyok, nincs kinek prédikálnom, nincs miről, és nincsen minek a nevében. Zay feje leesik, Szénási nevetni kezd. SZÉNÁSI: Alszol, Zay? Szénási Zayba rúg, Zay felriad. SZÉNÁSI: Alszol, öregem? ZAY: Mit röhögsz? SZÉNÁSI: Lehet, hogy Zsigmond meg fog halni. Zay Zsigmond felé néz, Zsigmond a szíve táját kaparássza. ZAY: Na és? SZÉNÁSI: Semmi. Le merném fogadni, hogy Józsa nem gondol semmire. ZAY: Én se gondolok. Zsigmond feláll, odább megy, megint leül. SZÉNÁSI: Nem vagy kíváncsi, mit álmodik Hevesi? ZAY: Nem érdekel. SZÉNÁSI: Ébreszd föl. Rúgj bele. Zay belerúg Hevesibe. HEVESI: Nem is aludtam. ZAY: Nem baj. HEVESI: Azon tűnődöm: megvan-e Menyhártnál Szatmár kulcsa. SZÉNÁSI: Miféle kulcs! HEVESI: Nem tudom. Egyszer elkérte. Zsigmond feláll, odébb megy. Domonkos is feláll, odébbmegy, megint összegörnyed. SZÉNÁSI: Tamásra nem haragszom. Tökkelütött hülye. HEVESI: Persze, hogy hülye. SZÉNÁSI: Szerencsétlen állat. HEVESI: Félnótás. Hevesi feláll, oddébmegy, leül. HEVESI: Mért nem lehet itt aludni? Az isten verje meg. Olyan a fejem, mintha kibelezték volna az agyvelőmet. Hevesi a karjára hajtja a fejét. SZÉNÁSI: Hamarosan megöregszem. Nemsokára. És valamitől egyre messzebb vagyok. HEVESI: Na, elég volt. Hevesi feláll és bemegy a jobb terembe. Szénási is bemegy, majd Zay, Józsa felfigyel, bemegy a bal terembe. Domonkos feláll, betámolyog a jobb terembe, Zsigmond utána. Józsa kiszabadítja a kalodából Tamást és Forgácsot, az alvó Annától elveszi a kecskét és kiviszi a balkapun. Hajnalodik. Anna betámo- lyog a jobb terembe. TAMÁS: Ez nem olyan volt. Ez nem is volt jó. Tele vagyok sebbel. El fognak gennyedni. Forgács rábámul. TAMÁS: Ezt így szokták? így kell kínozni? FORGÁCS: Tudod a miatyánkot? TAMÁS: Tudom. FORGÁCS: Hát akkor kuss legyen. TAMÁS: Neked nem fáj a hátad? FORGÁCS: Fogd már be a szádat! A jobb terem felé imbolyognak. TAMÁS: Mért kellett minket megverni? FORGÁCS: Kuss legyen már! Bemennek a jobb terembe.Józsa bejön a bal kapun, ő is bemegy a jobb terembe. Aztán reggel van. A vendégszobából lehozzák Melkócsot a díványon a bás25
