Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 5. szám - Spiró György: Balassi Menyhárt (tragédia 3 felvonásban)
ZAY: Jó. Adjatok tíz embert. De értsenek hozzá. DOMONKOS: Meglesz. Kis csönd. JÓZSA: Bujái kodás. DOMONKOS: Ne röhögtesd ki magad. HEVESI: Levélhamisítás. DOMONKOS: Nagyon jó! Szénási, írd föl. Szénási fölírja. ZAY: Hamis tanúzás. DOMONKOS: Kitűnő. Szénási felírja. SZÉNÁSI: Rablás. Fosztogatás. DOMONKOS: Menyhárt meg fog sértődni. ZAY: Ugyan már! DOMONKOS: Nem is tudja, mit művelünk. Alulról jövő kezdeményezés, neki talán eszébe se jutna. ZAY: Meg lesz veletek elégedve. DOMONKOS: Jó, föl lehet írni. Szénási fölírja. ZAY: Császári javak felelőtlen kezelése. DOMONKOS: Az nagy bűn? ZAY: Hát hogyne. Gyakorta csináltam. DOMONKOS: Csakhogy ahhoz nyugtát is hamisítanunk kell. SZÉNÁSI: Azt nem vállalom. Erdélyben már csináltam, pokoli munka. HEVESI: Én se vállalom. DOMONKOS: Elejtve. Kis csönd. ZAY: A legutóbbi pozsonyi országgyűlésen egy nemes levágott karjait himbálta a nyakában, és rútul megvádolta Menyhártot, hogy ő gya- lázta meg. Ilyen tanú kéne nektek. DOMONKOS: De annak tényleg Menyhárt vágta le a karjait. ZAY: Hát ez az. Ezért nehéz a dolgotok. Töprengenek. A palota emeletén megvilágosodik a vendégszoba. Melkócs a díványon fekszik, két turbános török a dívány előtt ül törökülésben. Svendi a dívány szélén ül. A vendégszobába vezető ajtó, amely nyilván Svendi szobájából nyílik, nyitva van. MELKÓCS: Értsd meg: ebben az évben 50 ezer rabot kellett volna szállítanom. Az általam felajánlott százezerhez hiányzik még ötezer. Jónéven veszik, ha szorgalmas valaki, különösen, hogy idén évforduló van. Ez az utolsó szállítmányom, ez is elkésett. SVENDI: Mit számít már ez a kétezer? MELKÓCS: Csak ezer. SVENDI: Pláne. MELKÓCS: Ezek útközben meg fognak fagyni. SVENDI: Na látod. Fejenként egy aranyat adok értük. Nos? MELKÓCS: Az erkölcsi siker többet ér. Megfagynak, levágom a fülüket és elküldöm a portára. Ezernek van kétezer füle, ami többnek tűnik. Aztán kipreparáltatok néhány fejet és elküldöm a főméltóságoknak. A nagykutyáknak persze többet, csorbát ne szenvedjen a protokoll. A szultánnak küldök néhány zsugorított hullát, népviseletben. Ismerem az ízlését, örülni fog neki. SVENDI: Szóval nem. Akkor minek hajtod őket? Vágd le a fülüket, aztán menjenek isten hírével. MELKÓCS: Kezdő basa koromban a magyarok fölvilágosítottak, hogy Magyarországon másfajta logika érvényes. Áhogy a rabokkal vonulok az országban, úgy nő a janicsárok száma. Utánpótlásuk a magyar falvakból kimeríthetetlen. A rabokért nem kapok semmit, de ha nem szállítom őket, a felső körökben kimegy a nevem a forgalomból és ez a vég. A janicsárokat viszont megveszi János Zsigmond, Érdélyben is szükség van munkaerőre, ezen lehet keresni valamit. Ne izgasson pár ember sorsa, fiam. Az a fontos, hogy nyugalmunkat ne háborítsa hit, becsvágy, részvét, gyűlölet, a politikát műveljük szerényen, a magunk gyarapítására, a többit hagyjuk a sorsra. SVENDI: Értem, csak úgy gondoltam . . . MELKÓCS: Fölösleges. Bele fogsz tanulni. Ahogy magyarul is megtanultál. SVENDI: istenkém, itt élek közöttük. Te azért szebben beszélsz nálam. MELKÓCS: Az anyanyelvem. SVENDI: Te magyar vagy? MELKÓCS: Hát persze. Szóval, azt tanácsolom: Menyhárt legyen a példaképed. Nagy ember. Most is a legjobbkor árulta el Miksát. SVENDI: Mit csinált Menyhárt? MELKÓCS: Visszaállt János Zsigmondhoz. A napokban beszéltem vele a Hegyalján, ahol barátként fogadták, ő meg letarolt mindent. így kell ezt csinálni. Jön a tél, elmarad a megtorlás. Nem tudtad? SVENDI: Nem én! MELKÓCS: Zsigmond se tudja? SVENDI: Nem hát. Jézus Mária! Tudod, mit jelent ez? MELKÓCS: Mit jelentene? Nyárra visszaárul. SVENDI: De én pucolhatok innét! Pedig itt télen olyan élet van, hogy nem vágyom én már Bécs- be. MELKÓCS: Előbb-utóbb visszajössz. Megtorlóként vagy szövetségesként. SVENDI: Ajjaj. Szedhetem a sátorfámat. MELKÓCS: Sajnálom. Tudod mit, ha egyfelé megyünk, útközben elszopogatunk egy hordóval. SVENDI: Hát akkor reggel együtt indulunk. (Feláll) Ez bizony kínos. Jóéjszakát. MELKÓCS: Jóéjszakát. Svendi visszamegy a szobájába. Melkócs szobája elsötétedik. JÓZSA: Spionkodás. ZAY: Ugyan már. SZÉNÁSI: Gondoljunk inkább a magunk bűneire. HEVESI: Megvesztegetés. Csalás. Árulás. Visszaélés. SZÉNÁSI: Valami újat. Domonkos összegörnyed. DOMONKOS: Bajok lesznek... Kezdődik... Domonkos rosszul van, a többiek szemlélik. ZAY: Gyakran van neki? 2U
