Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 5. szám - Spiró György: Balassi Menyhárt (tragédia 3 felvonásban)

ZAY: Mit művelnek odabent? Lelki tömlöc?Segg- repacsi? Kis csönd. ZAY: Úgy hallom Hevesitől: minden éjjel szó­rakoztok vele. SZÉNÁSI: Lehet. ZAY: Voltál már odabent? SZÉNÁSI: Nem. Kis csönd. ZAY: Minek ez az egész? JÓZSA: Nem tudom. Én csak azt teszem, amit úrnőm parancsol. Bent még nem voltam. ZAY: Mit keres ott a püspök? SZÉNÁSI: Meggyőz. Kis csönd. SZÉNÁSI: Halálosan fáradt vagyok. Egész nap rohangálok, estére pedig úgy szétbitangolnak a piszlicsáré ügyek a fejemben, hogy az agyam is belezsibbad, lyenkor aztán aludni se tudok, dolgozni se. HEVESI: Minket a semmittevés csigáz el. Kö­nyörögtem Zsigmondnak: engedjen ki az alsó­várba fát vágni, földet túrni, de nem hagyott, így aztán megírom a magam napi dörgedelmét, úgyis hiába, mert amit muszáj kimondani, azt nem lehet, amit meg lehet, attól a bőr sülne le a képemről, és döglődöm az unalomtól. ZAY: Jól van, fiúk, így kell ezt csinálni. Üldögélnek. A bal kapuban megjelenik Svendi és Domonkos, a tökrészeg Zsigmondot támogatják. SVENDI: Végighányta az alsóvárat. Rá akartam bírni, hogy vegye meg a rabokat, erre leitta magát. Én megvenném őket, de magyarok, és kalamajka lenne belőle. Ti üzletelhettek a tö­rökkel legföljebb évekig húzódó vizsgálat kö­vetné, amíg el nem évül ez a mostani béke. Zsigmond el akar dőlni, gyorsan elkapják. Zsig­mond halkan hörög. SVENDI: Na, ebből elég volt. Beviszem. Jó­éjszakát. Domonkos Svendi hátára segíti Zsigmondot, Svendi beviszi a jobb terembe. Domonkos leül. DOMONKOS: Nem kellett volna innom. Jön a savam. Görcsöm lesz. Kis csönd. ANNA: A szenvedőket vigasztalni kell és ti szen­vedtek és vigasztalni itt vagyok én. Hidegben, fagyban fázik az ember és melegre vágyik, ti fáztok, mert itt hideg van, és melegíteni itt vagyok én. Rátok terítem a köpenyemet és nem fogtok fázni, én fázni fogok és rámterítitek a köpenyemet. Kis csönd. DOMONKOS: Dolgozni kéne. Ma nem végeztünk semmit. SZÉNÁSI: Nem értünk rá. DOMONKOS: Valami jó súlyos bűnt kéne ki­találnunk. ZAY: Minek? DOMONKOS: Hamis vádakat gyártunk, de én már kifogytam az ötletekből. Ha volnának ha­mistanúink, könnyebben menne. Apropó: Zay, nincs kedved hamistanúskodni? ZAY: Mért ne volna? DOMONKOS: Hát akkor Pozsonyba kell men­ned. ZAY: Jó. Útközben történhet valami. Még meg is ölhetnek. Kit fogok bemártani? DOMONKOS: Dobó Istvánt és Balassi Jánost. ZAY: Te kis hamis. A bátyád birtokaira fanya­lodnál? DOMONKOS: Persze. Balassi János árukapcso­lásként jön számításba, ha őt is bemártjuk, a többi Balassi hálás lesz nekem. ZAY: Világos. Anna ölébe veszi a kecskét, simogatja. ANNA: Akinek fájnak a sebek, az némán szen­ved, és ti hallgattok, mert a szátok betömve, és fájnak a sebeitek. Aki ember, az tehetetlen és szenved tőle, a ti kezetek megkötve, fe­jetek kalodában, ti szenvedtek, ti emberek vagytok, ti hallgattok, ti emberek vagytok, vigasztalásra szorultok és vigasztalni itt vagyok én, fáztok és én szomorú vagyok, a szomorúság melegít, el kábít és nem fogtok fázni. Én si­mogatni foglak benneteket, mint ezt a gidát becézem, és olyan vagyok már, mint a régi Madonnák a régi képekben, akik már értették az állatok beszédét, mert emberi nyelven már nem tudtak szeretni. Ti szenvedtek és én vi­gasztalni jöttem, virrasztók fölöttetek, mert szánalmasak vagytok és itt hideg van és me­legíteni itt vágyókén. Mert hidegben fázik az ember és itt hideg van. Anna a kecskét simogatja. DOMONKOS: Mondjatok nekem bűnöket. Kis csönd. HEVESI: Hazaárulás. ZAY: Ahhoz haza kéne. HEVESI: Hittörés. ZAY: Melyiké? SZÉNÁSI: Felségárulás. ZAY: Hol az a felség? DOMONKOS: Az mindig akad. De már megír­tuk. HEVESI: Államellenes összeesküvés. DOMONKOS: Megvan már. HEVESI: Lopás. DOMONKOS: Az nem bűn. SZÉNÁSI: Gyilkosság. DOMONKOS: Nincsen áldozat. JÓZSA: Csináljunk. Kis csönd. DOMONKOS: Nehézkes. SZÉNÁSI: Marhaszöktetés. DOMONKOS: Ez jó! Úgyis mindenki csinálja. Nagyon jó! írd föl. Szénási felírja. DOMONKOS: Erről jut eszembe: Zay, ha úgyis el mégy, egyúttal hajts el egy marhacsordát. Megkapod a haszon harmadát. ZAY: Kié a marha? DOMONKOS: Nem mindegy? Loptuk. 23

Next

/
Thumbnails
Contents