Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 5. szám - Spiró György: Balassi Menyhárt (tragédia 3 felvonásban)
ZAY: Mit művelnek odabent? Lelki tömlöc?Segg- repacsi? Kis csönd. ZAY: Úgy hallom Hevesitől: minden éjjel szórakoztok vele. SZÉNÁSI: Lehet. ZAY: Voltál már odabent? SZÉNÁSI: Nem. Kis csönd. ZAY: Minek ez az egész? JÓZSA: Nem tudom. Én csak azt teszem, amit úrnőm parancsol. Bent még nem voltam. ZAY: Mit keres ott a püspök? SZÉNÁSI: Meggyőz. Kis csönd. SZÉNÁSI: Halálosan fáradt vagyok. Egész nap rohangálok, estére pedig úgy szétbitangolnak a piszlicsáré ügyek a fejemben, hogy az agyam is belezsibbad, lyenkor aztán aludni se tudok, dolgozni se. HEVESI: Minket a semmittevés csigáz el. Könyörögtem Zsigmondnak: engedjen ki az alsóvárba fát vágni, földet túrni, de nem hagyott, így aztán megírom a magam napi dörgedelmét, úgyis hiába, mert amit muszáj kimondani, azt nem lehet, amit meg lehet, attól a bőr sülne le a képemről, és döglődöm az unalomtól. ZAY: Jól van, fiúk, így kell ezt csinálni. Üldögélnek. A bal kapuban megjelenik Svendi és Domonkos, a tökrészeg Zsigmondot támogatják. SVENDI: Végighányta az alsóvárat. Rá akartam bírni, hogy vegye meg a rabokat, erre leitta magát. Én megvenném őket, de magyarok, és kalamajka lenne belőle. Ti üzletelhettek a törökkel legföljebb évekig húzódó vizsgálat követné, amíg el nem évül ez a mostani béke. Zsigmond el akar dőlni, gyorsan elkapják. Zsigmond halkan hörög. SVENDI: Na, ebből elég volt. Beviszem. Jóéjszakát. Domonkos Svendi hátára segíti Zsigmondot, Svendi beviszi a jobb terembe. Domonkos leül. DOMONKOS: Nem kellett volna innom. Jön a savam. Görcsöm lesz. Kis csönd. ANNA: A szenvedőket vigasztalni kell és ti szenvedtek és vigasztalni itt vagyok én. Hidegben, fagyban fázik az ember és melegre vágyik, ti fáztok, mert itt hideg van, és melegíteni itt vagyok én. Rátok terítem a köpenyemet és nem fogtok fázni, én fázni fogok és rámterítitek a köpenyemet. Kis csönd. DOMONKOS: Dolgozni kéne. Ma nem végeztünk semmit. SZÉNÁSI: Nem értünk rá. DOMONKOS: Valami jó súlyos bűnt kéne kitalálnunk. ZAY: Minek? DOMONKOS: Hamis vádakat gyártunk, de én már kifogytam az ötletekből. Ha volnának hamistanúink, könnyebben menne. Apropó: Zay, nincs kedved hamistanúskodni? ZAY: Mért ne volna? DOMONKOS: Hát akkor Pozsonyba kell menned. ZAY: Jó. Útközben történhet valami. Még meg is ölhetnek. Kit fogok bemártani? DOMONKOS: Dobó Istvánt és Balassi Jánost. ZAY: Te kis hamis. A bátyád birtokaira fanyalodnál? DOMONKOS: Persze. Balassi János árukapcsolásként jön számításba, ha őt is bemártjuk, a többi Balassi hálás lesz nekem. ZAY: Világos. Anna ölébe veszi a kecskét, simogatja. ANNA: Akinek fájnak a sebek, az némán szenved, és ti hallgattok, mert a szátok betömve, és fájnak a sebeitek. Aki ember, az tehetetlen és szenved tőle, a ti kezetek megkötve, fejetek kalodában, ti szenvedtek, ti emberek vagytok, ti hallgattok, ti emberek vagytok, vigasztalásra szorultok és vigasztalni itt vagyok én, fáztok és én szomorú vagyok, a szomorúság melegít, el kábít és nem fogtok fázni. Én simogatni foglak benneteket, mint ezt a gidát becézem, és olyan vagyok már, mint a régi Madonnák a régi képekben, akik már értették az állatok beszédét, mert emberi nyelven már nem tudtak szeretni. Ti szenvedtek és én vigasztalni jöttem, virrasztók fölöttetek, mert szánalmasak vagytok és itt hideg van és melegíteni itt vágyókén. Mert hidegben fázik az ember és itt hideg van. Anna a kecskét simogatja. DOMONKOS: Mondjatok nekem bűnöket. Kis csönd. HEVESI: Hazaárulás. ZAY: Ahhoz haza kéne. HEVESI: Hittörés. ZAY: Melyiké? SZÉNÁSI: Felségárulás. ZAY: Hol az a felség? DOMONKOS: Az mindig akad. De már megírtuk. HEVESI: Államellenes összeesküvés. DOMONKOS: Megvan már. HEVESI: Lopás. DOMONKOS: Az nem bűn. SZÉNÁSI: Gyilkosság. DOMONKOS: Nincsen áldozat. JÓZSA: Csináljunk. Kis csönd. DOMONKOS: Nehézkes. SZÉNÁSI: Marhaszöktetés. DOMONKOS: Ez jó! Úgyis mindenki csinálja. Nagyon jó! írd föl. Szénási felírja. DOMONKOS: Erről jut eszembe: Zay, ha úgyis el mégy, egyúttal hajts el egy marhacsordát. Megkapod a haszon harmadát. ZAY: Kié a marha? DOMONKOS: Nem mindegy? Loptuk. 23