Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 5. szám - Spiró György: Balassi Menyhárt (tragédia 3 felvonásban)
SZÉNÁSI: Anna, tudom, hogy engem mindenki befeketített, de nem is lehet másképp. Forgács és Hevesi utálják ugyan egymást, de titokban ellenem szövetkeznek, és persze én is szövetkezem velük ellenük. Hogy Zsigmond mit mondhat rólam, azt nem tudom, bár furcsállom, hogy közeledési kísérleteimet visszautasítja, holott ő isteníti Báthoryt, én pedig Bécs ellen akár az ördöggel is szövetkeznék, úgyhogy a nézeteink nem zárják ki egymást. Mégse hajlandó elfogadni a segítségemet, biztosan telehazudták a fülét. Segíthetnél, Anna, hogy Zsigmond jobb szívvel viseltessék irántam. Inkább bennem bízzék, mint Svendiben, aki mégiscsak német. Anna nagyot ásít. SZÉNÁSI: (gyorsan): De nem ezért jöttem. Józsa bejön a bal kapun egy kecskével és bemegy a bal terembe. Forgács és Tamás követi. Józsa beköti Forgács és Tamás száját, bekalodálja őket, aztán kiköti a kecskét. SZÉNÁSI: Anna, az előbb Hevesi és Forgács azt mondták, amit mondhattak és most én is csak azt mondhatom, amit mondhatok, amit tegnap mondtam és amit holnap is mondani fogok. Azt mondom el, ami kimondatik általam, ami éppúgy az isten igéje, mint akármely emberi szó. De tudva tudván, hogy az én igazságom nem igazibb, mint a többieké, én kétségbeesem emiatt, és az elkeseredés nekem több erőt ad, mint amennyit isten egyetlen részigazság kimondásához osztogatni szokott. így válik általam a nekem rendelt igazság az egyetlen igazsággá, így vagyok én a szellem lobogá- sa, így vagyok több, mint az anyag véletlensége és a történelem sodrása. Anna, én vagyok a szellem és én tudom, hogy a lélek minden lelket bírni akar, minden új lélek áhítása bennem a legnagyobb, ezért vagyok én az egyetlen, aki megérthet és segíthet rajtad. Józsa a bal teremben kínozni kezdi Forgácsot és Tamást. SZÉNÁSI: Anna, mibennünk közös a lélek- bírás vágya, te befogadni, és besugározni törekszem, ezért értem egyedül én, hogy menynyire szenvedsz. Vissza kell hódítanod Menyhártot és Boldizsárt, mert nem bírod ki nélkülük. Beleőrülsz, hogy egyedül maradtál. Hidd el nekem, hogy beleőrülsz. Szép vagy Anna, nagyon szép, még visszaszerezhetnéd Menyhártot, anya vagy és okos vagy, még Boldizsárt is visszakaparinthatod. Olyan fiatal még és eddig úgy fejlődött, ahogy szerettük volna, fogékony, érzékeny legényke, van neki lelke, hátha nem fog rajta Menyhárt, aki most fosztogatni tanítja valahol. De Boldizsárt a kísértésektől is meg kell óvnunk, építenünk kell a jámborságát, és ezt neked kell elérned. Anna, fertőzd meg Boldizsárt akár babonával, akár tündérmesékkel, bármilyen rettegéssel, fertőzd meg gyöngeséggel, hogy visszaszerezd és uralkodhass rajta. Emberen uralkodni, Anna, a földi örömök egyetlen igazi, kiapadhatatlan forrása. Emberi lelket leigázni, emberi akaratot irányítani nagyobb gyönyör, mint or- szágnyi birtokot szerezni. Neked magyarázzam, Anna? Tudni, hogy valaki elpusztul a hozzád való hűség, idomulás, engedelmesség nélkül, érezni, hogy erősebb vagy annál, aki nálad menedéket keres, hatalmat gyakorolni azok fölött, akik szeretetére te voltál rászorulva, ez mind a győzelem, a kielégülés, a cél. Bosszút állni azokon, akik nem szerettek, azzal, hogy arra kényszeríted őket: őszintén imádjanak — ezért érdemes élni. Neked magyarázzam, a nyomorultnak, én aki magam is nyomorult vagyok? Nem bízol magadban, de hidd el: a lélek tartaléka kimeríthetetlen, isteni és tragikus adottsága, hogy szerelme letörhetetlen, kiválthatja ellenségünk, gyűlölt barátunk, közömbös ismerősünk is, és olyan váratlanul tör fel belőlünk, hogy öklendezni sincs erőnk, kitörése ellen nincs védelem, szeszélye szelí- díthetetlen és értelmetlen. Menekülni nem tudunk előle, valljuk be hát és számoljunk vele. Debirtoklásunkszellemi legyen, Anna,testünk nyáladzó réseinek védtelen csámcsogása ne nyomja el szellemünk korgását! Anna, én hetek, hónapok óta óvlak a bujkál kodás ördögétől, ópiumába nem nyugodhatok bele és fölháborító, hogy Józsa ördögi alamuszisága álörömet okozhat neked és fáj, hogy alantas emberek részesülnek belőled, jobban fáj, mint amikor állatokkal szeretkezel, mert állatokkal nem vagyok összemérhető. Nem veszed észre, hogy téged igáznak le, és nem te őket? Őrjöngsz a tömlöcben, kék-zöld foltok lepnek az állati harapásoktól, öntudatlan hústömbök falatoznak belőled, karmolnak véresre, feszítik szét a combjaidat, te sikoltva, kéjelegve, lihegve fet- rengsz éjjelente a verejtékes, kígyózó, ránga- tódzó izmok alatt önleved förtelmében — hol van a fenséged, a gőgöd, az ellenállás tisztasága? Anna, erőd arra hivatott, hogy nélkülözhetetlenné tegyen. Nem mondom már, hogy rábírd Menyhártot: szövetkezzék a törökkel minden főúr kiirtására, ez politikai kérdés, de váltig állítom, hogy kezedben van fiad és valamennyiünk jövője, és Boldizsárt raboddá téve mindenkit leigázhatsz, aki ma méltatlanul uralkodik fölötted. Adj célt és hivatást magadnak ... Józsa belép a jobb terembe. JÓZSA: Kész van minden. Anna feláll és Józsa után megy a bal terembe. Szénás/ utánuk ballag az udvarra. A bal teremben Anna körülnéz. JÓZSA: Alaposan megkínoztam őket. A vért felmostam. ANNA: Elmehetsz. Józsa kimegy az udvarra. Zay és Hevesi a hordó mellett ül, Szénási áll. ZAY (Szénásihoz): Mi az, prédikátor, belehabarodtál? Ki akarod elégíteni? SZÉNÁSI (leül): Fogd be a pofádat. 22
