Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 5. szám - Spiró György: Balassi Menyhárt (tragédia 3 felvonásban)
TAMÁS: A püspök szerint Szénási kálvinista, Hevesi meg lutheránus. (Kis csönd. Tamás elbizonytalanodik) Lehet, hogy fordítva. A jobb teremből kijön Forgács. Hevesi fölpattan és besiet. Forgács leül. SZÉNÁSI: Ez a Hevesi egy őrült. TAMÁS: Az a mániája, hogy folyton prédikál. Arra hergeli az alsóvárat, hogy az legyen a felsővár. Mi pedig menjünk az alsóvárba. Nem szörnyű? SZÉNÁSI: Ő persze maradna. Nevetséges. Azért kap enni-inni, hogy azok ellen prédikáljon, akik enni-inni adnak neki. FORGÁCS: Szerencsétlen hitbolond. Egyetlen értelmes szót se lehet váltani vele. Ha az ember érvekkel bizonyítja neki az isten hármasságát, az érveket képtelen érvekkel megcáfolni. Neki mindez baromság és ködösítés. Vitatkozni nem hajlandó, csak áskálódik. SZÉNÁSI: Azt nem tudom, hogy a fenébe lett belőle prédikátor. Irni-olvasni alig tud, műveltsége semmi, vallási és politikai kérdésekben tájékozatlan. Nem tudom, honnan veszi magának a bátorságot, hogy egyetlen sort is leírjon. FORGÁCS: Nemhogy latinul nem tud, de a mai európai eszmei irányzatokról sincs halvány tudomása. A spanyol valláskritika fejlődéséről harangozni se hallott. Azt se tudja, kik a legújabb szentek. A humanizmus tudományos kritikáját meg se értheti. Honnan is tudná, mi fán terem az istentelen humanizmus? ZAY: Nem volt az rossz. FORGÁCS: (Zay felé fordul): Tévedés. Figyeli rám, most meg foglak győzni. A humanizmus legfőbb bűne, hogy megingatta az egyetlen lehetséges vallásba vetett hitet, amelyet most nekünk kell visszaállítanunk évezredes jogaiba. Ezek a jogok évezredes társadalmi tapasztalaton alapulnak és nem lehet, nem szabad felrúgni az emberi gyakorlat eredményeit. Előre lehetett látni, hogy a humanizmus következménye erőszak, erkölcsi fertő, cinizmus, szóval a reformáció lesz. ZAY: Elgondolkoztató. FORGÁCS: Egy népet csak szilárd, kipróbált valláson alapuló erőszak tarthat össze. Áhol az államvallás egysége hibádzik, ott demokrácia van, széthúzás, romlás, pusztulás. Azt mondhatnád, hogy a reformáció is egységre törekszik, de én erre azt felelem: a kipróbált dogma hatásosabb, mint a születő. A vallás ugyanis független az aktuális társadalomtól, vallásra minden társadalomnak szüksége van, és a vallás dogmáinak éppen az a lényegük, hogy merevek, sérthetetlenek és értelmetlenek. Minden új értékrend valláscsírák, dogmák keletkezésével jár, idővel ezek valódi dogmák lesznek, de nagy szerencse, hogy rendelkezésünkre áll a katolikus dogmarendszer, mert az új tabuk vallássá érése az egyház nélkül igen lassan menne végbe. A dogmák annál inkább serkentik a fejlődést, minél merevebbek és anakronisztikusabbak... ZAY: Minél ósdibb valami, annál modernebb. FORGÁCS: Ezt nevezik dialektikának. ZAY: Érdekes. FORGÁCS: Tudom, ez így elmondva csupán érdekes. Érvekkel hatni nem lehet. De ha volna itt egy díszes, magas templomom, alaposan meggyőznélek benne. Nagyon tudok hinni visszhangosan szálló szavamban, és az én hitem a hallgatókban megtöbbszöröződik. Ha ketten volnánk ama díszes, hűvös templomban, én a szószéken, és te odalent, minden szavamat mennyei mannaként volnál kénytelen befogadni. Különösen, ha latinul beszélnék hozzád; a mondottak értelmére nem figyelhetnél, elragadna az ismeretlen szavak ritmusa, dallama, titokzatossága, ódon illata. Elsápad a magyarul hirdetett, ünnepélyességétől fosztott isteni igazság, velőt nem ráz, nem sújt a földre. De ha volna itt egy templomom, megggyőznélek benne. ZAY: Kötve hiszem. FORGÁCS: Én tudom, hogy áttérítenélek. Az isten igéje mindenható. ZAY: Nagy kár, hogy már katolikus vagyok. Sajnálom, püspök. Kis csönd. SZÉNÁSI (vigyorogva): Ez bizony kellemetlen. FORGÁCS: Akkor is áttérítem Menyhártot. Aztán majd nézhetsz. SZÉNÁSI: Menyhártot! (A többihez): Menyhártot akarja megdumálni! ZAY: Gyermetegség. FORGÁCS: Csak a vak nem látja, hogy egyetlen utunk van, hogy vallásban, gazdaságban, hadseregben Bécset kell követnünk, különben elveszünk. SZÉNÁSI: Hálistennek Bécs és a magadfajták ellen megvéd minket a török. FORGÁCS: Micsoda vakság! SZÉNÁSI: Részedről a szűklátókörűség. FORGÁCS: Felelőtlen könnyelműség. SZÉNÁSI: Eszeveszett talpnyalás. FORGÁCS: Fajtalan vallásgyalázás. SZÉNÁSI: Reakciós mesterkedés. FORGÁCS: Erkölcsi fertő. SZÉNÁSI: Még te mersz pofázni? Te, aki gyáván és aljasul éjjel a kalodában élnéd ki a ferde ösztöneidet? Te szadista, mazochista féreg! FORGÁCS: Én? A szennyes vágyaidat még nekem mered tulajdonítani? Szégyelled? Fáj a mellőzöttség? Éhes a rühes tested? Kecskére fanyalodnál? Vagy más kell? Kéne, mi? Szénási és Forgács farkasszemet néz, Zay szórakozik rajtuk, amikor a jobb teremből kijön Hevesi és Józsa. Szénási besiet a jobb terembe, Józsa kimegy a bal kapun. Forgács a bal terem elé sétál, Tamás követi, ott ácsorognak a bal terem előtt. Besötétedett. Hevesi leül Zay mellé. A jobb teremben gyertyák égnek, besüt a hold is, Anna egy karosszékben ül, mozdulatlan. 21
