Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 5. szám - Spiró György: Balassi Menyhárt (tragédia 3 felvonásban)
SZÉNÁSI: Be kéne kenni békahájjal. Az jót tesz, attól elmúlik a fájdalom. HEVESI: Domonkos gyomrának használ. SZÉNÁSI: Jó az térdre is. HEVESI: Az imádság is segít. SZÉNÁSI: Csakis a latin nyelvű. HEVESI: Te tudsz latinul imádkozni, nem? Hallod, püspök? Mondjál egy szép latin imát a térdfájás ellen. A kapuban megjelenik Zay. ZAY: Jóestét. Zayra néznek. ZAY: Micsoda idő van! Hallatlan. Ilyen korán még sose havazott. Most jövök a Felvidékről, derékig áll a hó. Gondoltam, beugróm hozzátok. Megöl az unalom, muszáj mászkálnom. Muszáj mennem valahová, és csak megérkeznem nem szabad. Mi újság? SZÉNÁSI: Semmi. ZAY: így van ez. Menyhárt? SZÉNÁSI: Ki tudja? ZAY: Zsigmond? SZÉNÁSI: Megvan. Csönd. ZAY: Rég jártam erre. SZÉNÁSI: Volt közben egy pestis. Sokan meghaltak. A feleségem is. Meg a három fiam. ZAY: Örülsz neki? SZÉNÁSI: Hogyne. Nehezen bírtam őket. ZAY: Amikor utoljára kódorogtam erre, éppen Bécset árultátok el. SZÉNÁSI: Most is megtehetnénk. Itt van Svendi. ZAY: Úgy hallom, Melkócs is. SZÉNÁSI: Az is. Csönd. ZAY: Lángolsz még? SZÉNÁSI: Nem nagyon. Elcsöndesül, megnyugszik az ember. ZAY: És üldögéltek. SZÉNÁSI: Kihallgatásra várunk. ZAY: Zsigmond? SZÉNÁSI: Anna. Lelki patika. Minden este. Csönd. A bal kapuban megjelenik Tamás ZAY: Ni csak, Tamás TAMÁS: Jé, Zay! Mi szél hozott? ZAY: Északi. TAMÁS: Zsigmond megint részeg. ZAY: Szokott? TAMÁS: Hetente hétszer. Egyébként nehezen élünk. SZÉNÁSI: Nehezen és hiába. HEVESI: Én azt hittem: belehalnék, ha el kéne hagynom Szatmárt. Most már nem hiszem. SZÉNÁSI: Átkozott vidék ez. Itt semmi se változik és semmibe se lehet belehalni. ZAY: Ti csak fogjátok be a szátokat. Kevés ilyen nyugalmas hely van a három hazában. Csönd. TAMÁS: Melkóccsal jött egy csomó magyar rab. Legalább kétezren vannak. ZAY Láttam. 20 TAMÁS: Domonkos elvitette őket a Szamosra. Óbégatnak, még behallatszana. ZAY: Nekem útközben azt mesélték, hogy harminc janicsár indult Melkóccsal rabokat szedni. Most már van vagy félezer janicsár. Törökül se tudnak. Egytől egyig magyarok. Csönd. ZAY: Na látjátok. Józsa kijön a jobb teremből. JÓZSA: Jöhet az első. Józsa visszamegy. Forgács feláll és besántikál a jobb terembe. ZAY: Ez kicsoda? TAMÁS: Forgács Ferenc. Valami püspök a Dunántúlról. ZAY: Új szerzemény? HEVESI: Látogató. Véresszájú gazember. SZÉNÁSI: Menyhártot jött áttéríteni. HEVESI: Ő hívta be az országba a jezsuitákat. SZÉNÁSI: Veszedelmes akarnok. TAMÁS: Kijár az alsóvárba, már hívei is vannak. SZÉNÁSI: Lázadást szít. HEVESI: Az ilyet csak ki kell irtani. Hogy egy ilyen rohadék jöjjön ide hittérítőbe! ZAY: Ide? HEVESI: Mi ugyanis reformátusok vagyunk. ZAY: Mióta? SZÉNÁSI: Nemrég. ZAY: Te is, Szénási? SZÉNÁSI: Én igen. ZAY: Nahát! Nem ismerek rád. SZÉNÁSI: Tévelyeg az ember. Bűnhődik is érte eleget. ZAY: Te hívő vagy? SZÉNÁSI: Nem. Én prédikátor vagyok. ZAY: Prédikátor? Te? SZÉNÁSI: Én. Mélyen és tartósan hatni csak hittel lehet. Az érvek elévülnek, a tudás megkopik, az emberek meghalnak, a világ változik. Csak a gyökeret vert hitet nehéz kiirtani. TAMÁS: Nekünk nagyon jó, két papunk is van. Máshol egy is elvétve akad. SZÉNÁSI (Hevesi felé mutat): Ez itt a másik. ZAY: Te is? HEVESI: Én igen. ZAY: Megáll az eszem. Kis csönd. ZAY: Persze mit csodálkozom. Mért éppen itt volna másként? Kassán a polgárok Kálvin és Luther tanairól fecsegnek és persze gőzük sincs, ki kicsoda, ki mit állít, minek mi a lényege. Kálvinról azt tartják, hogy Mátyás király unokája. A prédikátorok úgy nőnek ki a földből, mint eső után a gomba. Elképesztő, mit ösz- sze nem zagyváinak. Hallottam egyet, aki azt fejtegette, hogy a szentlélek a folyók mélyén lakik, tehát azonos a kaviccsal. Ezt egy másik azzal cáfolta, hogy ezt a tételt Luther nem szögezte ki. Ezen aztán hajbakaptak. Kiszögez- te-e Luther vagy nem szögezte ki. Nektek mi a véleményetek? Szénási! (Kis csönd) Hevesi! Csönd.
