Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 5. szám - Spiró György: Balassi Menyhárt (tragédia 3 felvonásban)
ZSIGMOND: Te Miksát utálod, mellőzött, közöttünk kell senyvedned, jól van. De mit fáj neked Forgács? Nem is tud prédikálni. SVENDI: Ahogy te tévedsz. ZSIGMOND: Hát tudjon. Két prédikátorunk eddig is volt, mióta meg hárman vannak, köny- nyebben bírni velük. Á, piszlicsáré tökölődés az egész. Ide Báthory kéne, mindenhová Báthory kéne, ő még rendbehozhatná a szénánkat. De persze ő se. Beletörnénk mi a gerincét. A kapuban megjelenik két turbános török, leborulnak. Négy másik török egy díványt hoz be, Melkócs a díványon fekszik. A négy török leteszi a díványt, leborulnak. Zsigmond és Domonkos is leborul, Svendi mélyen meghajol. Melkócs végigméri őket, aztán visszanyúlik a díványra. ZSIGMOND: Nemes szövetségesem, kedves pártfogóm, drága bátyám, dicsőséges Melkócs, a hatalmas szultán, Szulejmán kegyelméből temesvári basa! Örömmel üdvözöllek Szatmár- ban. Repesünk a boldogságtól, hogy pihenődül szerény várunk szolgálhat. Allah adjon neked hosszú életet és sikerekben gazdag munkálkodást. Soroljam-e hőstetteidet, amelyektől visszhangos a Kárpát-medence? A temesvári piac és kereskedelem gazdagítását? A magyar végvárak magyar iga alól való felmentésében elért múlhatatlan érdemeidet? Erdélynek, jelenleg történetesen ellenségünknek bőkezű támogatását? Nem sorolom, hiszen bárki többet mondhatna nálam e fölemelő pillanatban. Csak annyit mondhatok meghatottan és megtisztelve: rendelkezz velünk, hatalmas basa, remélem, kényelmedről a körülményekhez képest megfelelően gondoskodhatunk. Most pedig engedd meg, kiváló basa, hogy bemutassam Svendi Lázár császári generálist, drága barátomat, szeretett szövetségesemet, Miksa császár bizalmasát, a magyarországi császári hadak fővezérét, valamint Dobó Domonkost, kitűnő barátomat, a törökverő Dobó István öccsét és esküdt ellenségét... Melkócs horkol. Zsigmond kissé megzavarodik, elhallgat. SVENDI: Fáradt. ZSIGMOND: Mit csináljak vele? Svendi a díványhoz lép és megcsiklandozza Melkócs talpát, aki felriad. MELKÓCS: Szervusz, fiam, Svendi. Régen láttalak .. . nagyon ... rég .. . Melkócs megint elalszik. Svendi megcsiklandozza a talpát, Melkócs ismét felriad. ZSIGMOND (gyorsan): Ha megfelel a palota vendégszobája ... MELKÓCS: Hogyne. Hoztam nektek egy hordó tokajit, hoztam volna többet is, de Balassi Menyhárt a Hegyalján járt és letarolta előlem. Fogyasszátok egészséggel... odakint van... jó bor ... tüzes... isteni .. . Melkócs elalszik. ZSIGMOND: Hálásan köszönöm, nemes Melkócs basa, hogy ilyen ajándékkal tiszteled meg szerény, szerető vendéglátód házatáját... Melkócs horkol. SVENDI: Fejezd be. ZSIGMOND: Megsértődik. Melkócs horkol. ZSIGMOND: Engedd meg, nemes Melkócs basa, hogy Szatmár egész népe nevében tolmácsoljam forró jókívánságaimat remélhető kényelmes és kellemes pihenésed tekintetében ... Melkócs horkol. SVENDI: Nehezen bírja az utazást. Mit gondolsz, eladná a rabokat? ZSIGMOND: Nem tudom. Viszont Menyhártot máshol tudtam. Megint a szövetségeseit fosztogatja. Melkócs horkol. DOMONKOS: Fel kéne vinni a vendégszobába. ZSIGMOND: Neki kell parancsot adnia. Svendi megcsiklandozza Melkócs talpát, az felriad. MELKÓCS: Ez a hó! Hamar jött. Egészen váratlanul. Lepihenek. Melkócs int, a törökök megragadják a díványt és a bástyán át felviszik a palota emeletére. Zsigmond és Domonkos feláll. SVENDI: Menyhártnak az a baja, hogy azt hiszi: szerfelett agyafúrt. Pedig amíg ő portyázik, addig Szatmár omladozik, fegyelem nincs, vége az ősznek és alig vetettek. Zsigmond, én megint azt mondom: tatarozzuk ki a várat, fizetem. ZSIGMOND: Hagyd a fenébe, béke van. Hol az a hordó? Gyerünk. Zsigmond, Svendi és Domonkos kimegy a kapun. Szénás/ feláll, járkálni kezd, Hevesi és Forgács továbbra is ül. HEVESI: Ha idejött a török, akkor el is lehet menni. SZÉNÁSI: Hallod, püspök? Forgács hallgat. HEVES: Ráér a püspök. Megvárhatná, amíg beszélünk Annával. SZÉNÁSI: Azt hiszi, ő érkezett elsőnek. Könnyű neki, nem csinál semmit, nem kell beszámolnia naponta, persze, hogy elsőnek érkezett. HEVESI: Lehetnél valamivel udvariasabb, püspök. Azt hiszed, neked mindent szabad, mert te vagy a vendég? SZÉNÁSI: De nem az enyém. HEVESI: Az enyém se. SZÉNÁSI: Ha rajtam állna, püspök, régesrég kizavartalak volna a hóba. HEVESI: Ha meg rajtam állna, fát vágnál az alsóvárban. SZÉNÁSI: Örvendezzél, püspök, hogy nem rajtunk áll. HEVESI: Ide se bagózik. SZÉNÁSI: Fáj a térde, attól süketült meg. HEVESI: Szegény püspök, elcsúszott, beverte a térdét. Józsa megjelenik a jobb terem bejáratában. JÓZSA: Úrnőnk még öltözik. Nemsokára készen lesz. Józsa visszamegy a jobb terembe. Szénás/ is leül. 19
