Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 5. szám - Spiró György: Balassi Menyhárt (tragédia 3 felvonásban)
legjobbat ragadja el a halál. Sírás fojtogatja a torkomat, de nem tudok sírni és nem jönnek enyhítő könnyek a szememre. Zay a hulla mellé térdel és lehajtja a fejét. ZSIGMOND: Cimborám, pajtásom, fájó szívvel búcsúzom tőled. Nagyon fogsz hiányozni. Hiányozni fog a Balassiak ügyébe vetett szilárd hited, vidám, bizakodó tekinteted, amelyet esküszöm, soha nem felejtünk és amely kötelez. Fájdalmas az ittmaradóknak, mardos a szenvedés, amely hozzád már nem ér föl, Kendy Ferenc, barátom, kedves cimborám. Zsigmond letérdel és lehajtja a fejét. TAMÁS: Borzasztó, mennyire meg tud halni az ember. Hát nem szörnyű? HEVESI: Előfordul. Mindketten letérdelnek. ÓZSA: Én is búcsúzom tőled, Kendy Ferenc. Meg vagyok döbbenve, el vagyok keseredve. Szomorú hír ez. Megyek, jelentem Menyhártnak. Józsa bemegy a jobb terembe. ZAY (feláll): Hát akkor most már nyugovóra térhetünk. ZSIGMOND (feláll): Éppen ideje. Ne zavarjon senki, aludni akarok. Feláll Tamás és Hevesi is. Zsigmond a jobb terem felé indul. TAMÁS: A zászló ... Izabella zászlója ... leszedjem? Zsigmond és Hevesi bemegy a jobb terembe. Széndsi Zay után ered és maga felé fordítja. Tamás topog, fölmegy a bástyára, habozik. ZAY (Szénásinak): Véletlen volt, nem hibáztat senki. Babonás éjszakánk volt, a palotában holtan találtak két embert. Megfojtották egymást. Nyilván ők is lidércet láttak. SZÉNÁSI: Engem nem ráz meg, hogy öltem. Semmi közöm a hullához. Csak azt akarom mondani: még bosszút állok rajtad, mert kihasználtál, mert visszaéltél a bizalmammal; talán nem is vagy ellenségem, de annál rosszabb, én szerettelek és éppen te bántottál, akitől valaha megértést koldultam. Most leszúrhatnálak, de azt akarom: egyszer te koldulj megértést tőlem, és én utasítsalak el. Nélkülözhetetlen leszek a számodra, és aztán kiröhöglek, elárullak, megcsallak, és szenvedni fogsz miattam. Nem bírsz majd közömbös maradni irántam, nem bizony. Most a fogaimat csikorgatom és bevallom: bőgni volna kedvem, de nem számít: el fogom érni, hogy szerepet cseréljünk. Ezt azért mondom, hogy védekezhess ellenem, mert ha védtelen vagy, nem tudlak legyőzni. Ezt jegyezd meg magadnak. ZAY: Mit vagy oda? Nem kell már Erdélybe menned ... Itt öltél embert, itt van a hazád. Minek mennél tovább? Mindenütt csak magyarok élnek. Hátha azt akartam, hogy ittmaradj. Nekem. Itt aztán kínlódhatsz kedvedre, Itt aztán megvan a végső értékrend. Úgyis az érdekel. SZÉNÁSI: Ez már az én győzelmem, de nem érem be ennyivel. ZAY: Állok a bosszúd elébe. Addig is legyünk jóban. Van bor. SZÉNÁSI: Mehetünk. Szénási és Zay bemegy a jobb terembe. Tamás végül is lehozza a zászlót a bástyáról. SVENDI (a kalodából): Tűzzed kifele vissza zászlót. Amíg én kuksolni pénzért, tűzzed vissza kifele. Tamás Svendi felé fordul és tanácstalanul nézi. MÁSODIK FELVONÁS Pár évvel később. A vár havas. A szín közepén üres hordó. A bal bástyán osztrák zászló. A színen Zsigmond és Tamás. TAMÁS: Szénási emberei délben összeverték Hevesit, azóta rosszul van. ZSIGMOND: Szénási gyógyul? TAMÁS: Lassan. Bal kézzel ír, panaszkodik miatta. ZSIGMOND: Más újság? TAMÁS: A püspököt is összeverték. ZSIGMOND: Már azt is? TAMÁS: Persze. ZSIGMOND: Kinek az emberei tették? TAMÁS: Nem tudom. Azt hiszem, Szénási és Hevesi is benne volt a dologban. ZSIGMOND: Mi az, összedolgoznak? TAMÁS: Nem hiszem, inkább véletlen. ZSIGMOND: A püspöknek mi baja? TAMÁS: Sántít. ZSIGMOND: Más újság? TAMÁS: Az alsóvárban kupacba hordták a havat és levitték a Szamosra. Utána visszahordták, szétteregették. Aztán megint kupacba hordták. Egészen addig, amíg a hó útközben elfogyott. ZSIGMOND: Hányán vettek részt a munkában? TAMÁS: Majdnem a teljes őrség. ZSIGMOND: És a többiek? TAMÁS: A konyhán lebzseltek. Józsa kitalálta, hogy vizet kell forralni. Fölforralták a vizet, aztán a hóra öntötték. Aztán megint. Úgyhogy egész nap forralták a vizet. ZSIGMOND: Hangulat? TAMÁS: Mindenki fáradt. ZSIGMOND: Helyes. Takaríttasd ki a szobámat, kiderült, hogy összehánytam. Hol maradnak a többiek? Nézz utánuk. Tamás a jobb terem felé indul, útközben találkozik a kijövő Szénásival, Hevesivel, Józsával és Domonkossal. Szénásinak a jobb keze, Hevesinek a feje van bekötve. ZSIGMOND: Késtetek. SZÉNÁSI: Úgy tudtuk, dolgod van. ZSIGMOND: Fáj a fejem, végezzünk röviden. Józsa! JÓZSA: Felmosattam a tömlöcöt, a kalodákat át- pingálták, a bilincseket kifényesítették. Jelen voltam a főzésnél. Ebéd után Annának olvastam fel a szentek életéből. Úrnőnk meg volt hatva, 17
