Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 5. szám - Spiró György: Balassi Menyhárt (tragédia 3 felvonásban)
Kendy megáll az udvar közepén, nyújtózkodni kezd. A két őr rárohan, bevonszolják a bal terembe és a kalodába zárják Svendi mellé. EGYIK. ŐR: Meg ne mukkanj! Kendy ül a kalodában, meg van lepve. A két 6r arrébb húzódik és vár. Anna közben énekel. ZAY: Úgy gondolod, Józsa, hogy közeleg a hajnal? Csönd. ZAY: Lám, lám, te itt ültél egész éjszaka, Menyhárt pedig rádbízott valamit. Mit is bízott rád? Józsa hallgat. ZAY: Nem kellett volna Svendit megkínoznod? TAMÁS: A rabokat meg szokták kínozni. Csönd. ZAY: Figyeljétek meg: Kendy csakazértse fog visszajönni. Nehogy Zsigmond kimehessen. Csönd. ZAY: Nincs is hőség. Mégiscsak jön a hajnal. Akkor van a leghidegebb ... Csönd. Az örök kiengedik Kendyt. Kendy a bal teremben marad, elzsibbadt tagjait dörzsölgeti, a két őr bemegy a jobb terembe és eltűnik a jobb terem mélyén. Az üldögélők szótlanul néznek utánuk. Kendy a kapuhoz siet, az zárva. Kendy egy pillanatig habozik, a jobb terem felé indul, de megtorpan, aztán fölsiet a bástyára. Beleütközik a szekérbe, Szénási fölriad, Kendy megijed, Szénásira támad, aki leszúrja Kendyt. Kendy elterül és legurul a bástyáról. Szénási a kapuhoz rohan, a kapu zárva, erre Szénási a hátát a kapunak veti és késsel a kezében vár. A szín elsötétedik, csak Kendy tetemére és a palota emeletére esik holdfény, ahol Anna énekel, majd befejezvén eltűnik. Reggel van. Anna eltűnt. Svendi már magához tért, riadtan pislog a bal terem elé gurult hullára. Szénási még mindig a kapunál áll, késsel a kezében. A jobb teremből kijön Zay, Józsa, Zsigmond, Tamás, Hevesi. Álmosak, kissé támolyognak. Körülveszik a hullát. Tamás letérdel, Kendy mellére teszi a fülét, aztán feláll. JÓZSA: Vége van? Tamás bólint. ZAY: Szegény Kendy! Milyen vidám, életrevaló gyerek voltál! Istenem, istenem, hogy egy fatális véletlen végezzen veled! (A többiekhez) Kijött levegőzni, nyilván lidércnek vélte a szolgámat, megijedt, nekitámadt, és a üdére ijedtében leszúrta. Nincs bűnös. Végtelen a véletlen hatalma. (Megint a holttest felé) Igaztalan a balsors. Valamennyien szerettünk, becsültünk, tiszteltünk és most itt fekszel, mert mindig a ANNA ÉNEKE Szél hátán szél szállj a széllel Nyargalásszál szerteszéjjel Gyia ló Hintaló Ha ki bánt én kiherélem Ékességem Pisze nózid én kihúzom Sasorr legyen addig nyúzom Magyar orr Nemes orr Orrod legyen ékességed Ékességem Kicsi lelkem gőgicséjét Sasmadarak döngicséljék Pici kard A fakard Vaspengére kicserélem Ékességem Lábikódon kis kalimpa Kerüljön rá nagy kalimpa Nagyra nőj Hamar nőj Szeretnélek látni vénen Ékességem Harapdálj a nagyvilágba Mintha női farba vállba Szuszikálj Szopikálj Szád csöcsömbe csücsörítsen Ékességem Popsikád ha orkánt szellent Ne állhasson senki ellent Felcsinálj Megzabálj Isten adja még megérem Ékességem Kis fügyülőd nőjön nagyra Kőkeményre bozontosra Szundikálj Alukálj Kicsi húsom kicsi vérem Ékességem. 16
