Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 5. szám - Spiró György: Balassi Menyhárt (tragédia 3 felvonásban)
gyakoriak a szellemek. Van, aki lidércnek hívja őket, van, aki mocsári lángnak, de annyi szent: éjjelente előmásznak a holtak és csuda dolgokat visznek végbe. Nem először járok Szat- márban, tudom, hogy így van. Kis csönd. ZSIGMOND (Hevesihez): Láttál már lidércet? HEVESI: Nem is tudom. ZAY: Furcsa históriákat regélnek az itteniek. HEVESI: Regélnek. ZAY: Azt mondják: az itteni kísértetek egészen élő benyomást keltenek. Néha gyilkolni is szoktak. Állítólag késsel ontják az élők belét. Hallottál ilyet? HEVESI: Nem nagyon. ZAY: Némelyik szellemnek négy feje van, és mint a patáján, a négy fején jár, a feje helyén meg láng van. Aztán olyan kísértet is van, hogy alul férfi, felül nő. Vijjognak az ember feje fölött, belekapaszkodnak a hajába, a fejbőrrel szállnak tovább, beleakad a karmuk. Akkora karmuk van, mint a sasnak. A karmukról mindig belek lógnak. Láttál ilyet? HEVESI: Én még nem láttam. ZAY: Azt mondják: aki rájuk gondol, annak meg is jelennek. Kis csönd. KENDY: Baromi egy fantáziád van. ZSIGMOND: Inkább hallgass. Kis csönd. ZAY: Hallgassátok? Nagy csönd. ZAY: Valami suhog. Csönd. JÓZSA: Én már láttam ilyen szellemet. ZSIGMOND: Hagyjátok abba! Csönd. TAMÁS: Tudnak beszélni? ZAY: Azt mondják, van, aki érti a vijjogásukat. TAMÁS: Az biztos az ördöggel cimborái. ZAY: Egészen biztos. Csönd. ZAY: Ismerem én Báthoryt, azt hiszem, tudom, mért vonult el békében. Ennek csak egy oka lehet: nem bírja a szellemeket. Különben nem adta volna Szatmári, hiszen alig van szebb vidék a három hazában. De nem is küzdött érte. Nem furcsa? Én azt mondom: nagyonis különös. ZSIGMOND: Hát én is elmennék innét, annyi szent. JÓZSA: Nem lehet elmenni. ZSIGMOND: Miért nem? JÓZSA: Menyhárt éjszakára bezáratta a kaput. Csönd. KENDY: Zay, menj afenébe a rémmeséiddel. Mit fonnyadunk itt potyára? Anna hölgyei egyedül alszanak. ZAY: Ilyen hőségben egészségtelen. KENDY: Hőség? Szerintem hűvös van. ZAY: Itt? Meg kell dögleni a hőségtől. (Fúj egy egy nagyot) Odakint még elviselhető, de itt kibírhatatlan. (Leveszi a kabátját) Nem értem, hogy bírjátok, én teljesen átizzadtam. (Beleszagol a levegőbe) És ez a bűz! Dögletes. Alig kapok levegőt, ráül a mellemre. (Megtörli a homlokát) Itt szellő se mozdul. Pokoli a hőség. Tamás leveszi a kabátját és megtörli a homlokát. ZAY: Micsoda kánikula! (Kigombolja az ingét) Ez a pára! Zsigmond megtörli a homlokát. ZAY: Azon tűnődöm, izzad-e Svendi a kalodájában? Csönd. JÓZSA: Nemsokára megvirrad. ZAY: Pedig érzem: ma éjjel valaminek történnie kéne. Csönd. ZSIGMOND: Minek kéne történnie? Csönd. ZSIGMOND: Hallod, Zay? (Csönd) Mi az, hogy nemsokára megvirrad? ZAY: Azon tűnődöm: különös volna, ha most valaki kiengedné Svendit. Merre menekülne? A kapu zárva. Nyilván nem tudja, hogy a bástyáról le lehet mászni. Azon tűnődöm: eszembe jutna-e, hogy kötél nélkül lemásszam egy ismeretlen bástyán, ha végveszély fenyeget. A palota emeletén megjelenik Anna, karján a, csecsemő. Leül egy sámlira, ringatja a csecsemőt dúdolni kezd. ZAY: Pokoli ez a hőség. KENDY: Hallgassátok? Csönd. TAMÁS: Anna. Kis ideig a dúdolást hallgatják. Zsigmond leveszi a kabátját. Tamás és Hevesi a homlokát törülgeti. JÓZSA: Nemsokára megvirrad. ZAY: Bizony. És az egyik éjszaka, akár a másik. Nem történik semmi, csak unalom, csak tétlenség, csak álmatlanság, csak unalom, velőtlen napok és évek, ismétlődés, így van ez. Kendy feláll. KENDY: Na, én kimegyek. Sétálok egyet. ZSIGMOND: Várjál, megyek én is. Zsigmond feláll. ZAY: Az nagyon jó lesz, Kendy amúgyisfél egyedül. Hátha jönnek a lidércek. KENDY: Jönnek a fenét. ZAY: Jönnek, nem jönnek, félsz kimenni egyedül. Te se vagy más, mint a többi. KENDY: Zsigmond, maradj itt. Majd kimész utánam. ZSIGMOND: Dehogy maradok. KENDY: Zsigmond, nagyon kérlek. ZSIGMOND: Melegem van. ZAY: Menjél csak, Zsigmond, Kendy hálás lesz, akárhogy is tagadja. KENDY: Ülj le. Nagyon szépen kérlek. Zsigmond visszaül, Kendy kimegy az udvarra. Anna énekelni kezd. 15
