Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 5. szám - Spiró György: Balassi Menyhárt (tragédia 3 felvonásban)
ZAY: Még te akarsz erőszakkal rábírni arra, amit önszántamból, vidáman, élvezettel is megtennék? (Csönd) Nem érted? Énnekem mindegy, mit cselekszem, csak tegyek valamit. És jól tegyem. Tökéletesen. Én kívánom a munka örömét. Csönd. ZAY: Báthorynak ide nem szabad visszajönnie, így van? JÓZSA: Azt nem tudom. ZAY: Dehogynem. Kis csönd. ZAY: Nagy barom vagy, drága barátom. Kendy? JÓZSA: Igen. ZAY: Na látod. Rendben van. JÓZSA: Vállalod! ZAY: Megmondtam. JÓZSA: Tényleg? ZAY: Hülye. JÓZSA: Hálás leszek, meglátod. Nem köplek be. ZAY: Korlátolt ökör. Magas ez a bástya? JÓZSA: Nem. ZAY: Le lehet ugrani róla? JÓZSA: Talán. ZAY: Kitűnő. Állíts két őrt a kapuhoz. JÓZSA: Be van zárva. ZAY: Tudom. Te csak tedd, amit mondok. És hordd el magad. JÓZSA: Te Zay ... te tényleg megteszed?... Nem versz át? ZAY: De igen, biztosan. Na menj a fenébe. Józsa kissé megzavarodva el. Szénás/ visszajön a szín közepére. SZÉNÁSI: Ne haragudj, nem akartalak megsérteni. Ha bántok valakit, csak azért teszem, mert engem az emberek viszonzatlan szeretetre ösztönöznek. Erről persze le kell szoknom és le is fogok szokni róla, mert csak magamat gyilkolom vele, és ezt nem tehetem, mert értékes vagyok. Különben mit akart tőled ez az alak? Tenyérbemászó képe van. Soká beszéltél vele. Akit én a bizalmammal tüntetek ki, az mással ne legyen bizalmas. Örüljön, hogy velem, én- velem törődhet. Engem ugyanis nagyon lehet szeretni. Csönd. SZÉNÁSI: Ne nézz így rám. Ne hallgas. Azt fogom hinni: én rontottam el a barátságunkat. Mondj valamit. Szidj meg. Néha sokat beszélek, tudom, és mindig elmondom, amit nem kéne. Parancsolj rám, hogy ne legyek őszinte. A jobb teremből kijön Tamás egy zászlóval. TAMÁS (Zayhoz): Megtaláltam Izabella zászlóját. Kicsit összegyűrődött. Kitűzöm. Zoy nem szól, Tamás habozik, fölmegy a bástyára, kitűzi a zászlót, lejön. TAMÁS: Kitűztem. Zoy nem szól. Tamás visszamegy a jobb terembe. Éjszaka van. ZAY (Szénásihoz): Nem haragszom rád, Szénási- Ellenkezőleg, megkedveltelek. Aludj a szekéren, kívánom: nyugodt legyen az álmod. De azért a késedet, ha van, tedd a fejed alá. Nem tudhatod, nem követtek-e. Ismerem, jóllehet nem értem a bosszú természetét, vigyázz ma éjszaka, ez itt Szatmár és Kassa közel van. A jobb teremből kijön két markos legény és leül a bal kapunál. ZAY: Aludj tehát nyugodtan. Fülledt éjszaka lesz, kívánom: ne kísértsenek véres álmok. Kassa ugyan közel van, de aludj nyugodtan. Mocsaras vidék ez, úgyhogy, ha lidércet látsz, vágd bele a késed és szét fog oszlani. Aludj nyugodtan, de kéznél legyen a késed. SZÉNÁSI: Kijössz majd? ZAY: Nem. SZÉNÁSI: Ki fogsz jönni. Nem bírod ki nélkülem. ZAY: Nem fogok kijönni. SZÉNÁSI: Úgyse tudok aludni. Hetek óta nem alszom, félálomban hentergek, förtelmes állapot, de vonzó: ilyen lehet az őrület. Képzeleg- ni szoktam, eszembe jut, amit ébren már elfelejtettem, rámsuhannak a tiltott gondolatok, felborzolják az agyamat, kimondhatatlan az ismeret, amit félálomban szerzek magamról. Kijöhetsz, úgyse tudok aludni. ZAY: Én nem fogok kijönni, de éjszaka bútort fognak szállítani, útban lesz a szekér. Talán a bástyán nem fog zavarni. Szénási a bástyára húzza fel a szekeret, Zay segít neki, tolja. Szénási felmászik a szekérre. ZAY: Jóéjszakát. Zay elindul. SZÉNÁSI: Hát elmégy? Én értek az asztrológiához és a csillagok járásából megjósolom, mi történt a múltban és miért. Megmutatom a csillagképeket. Pedig felhős lesz az éjjel. Zay lemegy a kapuhoz. Szénási sóhajt, hanyattfekszik, nézi a csillagokat. Zay a két őrhöz ér, azok felállnak. ZAY: Na, legények, valakit megtréfálunk az éjjel. Ha benne vagytok, megjutalmazlak. Benne vagytok, mi? A fene essék belétek, mohó fajta. Na, szóval valaki majd kijön levegőzni, ti meg bezárjátok a kalodába. Azért ne nagyon ordítson. Fenyegessétek. Ne féljetek, nem komoly, vártok egy kicsit, összeszarja magát, aztán kieresztitek. Utána azonnal bejöttök a palotába. De kuss legyen ám! Reggel elszámolunk. (Meg- veregeti az őrök vállát és bemegy a jobb terembe.) EGYIK ŐR: Nem tetszik ez nekem. MÁSIK ŐR: Nem lehet belőle semmi. EGYIK ŐR: Akkor se tetszik. MÁSIK ŐR: Ha nem tesszük meg, baj lesz. EGYIK ŐR: Hát ez az. A jobb teremben gyertya ég, besüt a hold is. Zsig- mond, Kendy, Józsa, Tamás és Hevesi a teremben ül, mindenki a falnak veti a hátát, mellettük a földön egy-egy kard. Hold süt a palota emeletére is, ahol senki sincsen. Zay leül közéjük, kihúzza a kardját, maga mellé teszi, hátát a falnak támasztja. ZAY: Különös vidék ez. Talán a mocsártól van, talán attól, hogy errefelé az ember halhatatlanabb, mint másutt, de tény: ezen a vidéken 14
