Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 5. szám - Spiró György: Balassi Menyhárt (tragédia 3 felvonásban)
tovább, mert belevénülök. Eddig hülye urak magyartalan diktátumait rakosgattam tisztába, de most nekivágok a dolognak és tudom: rajtam áll, találkozom-e félúton azzal, akivé lehetek. Ezért haboztam, hogy talán Bécsbe kéne mennem, ott vannak még humanisták és nagyobbak a lehetőségek. ZAY: Nem hiszem. Éppen Bécsből jövök, elvinnének katonának. SZÉNÁSI: Jól beszélek németül. ZAY: Pláne. Na és ha feljebb vinnéd, mi lenne akkor? SZÉNÁSI: Mi lenne? ZAY: Ugyanaz, mint Kassán. SZÉNÁSI: Az nem lehet, mert Kassán semmi sincs. ZAY: Máshol sincs. Hidd el nekem, ismerem Bécset. Sehol sincs semmi. Mindenütt csak emberek élnek. Bécsben is. SZÉNÁSI: Nem ismered Kassát. ZAY: Talán mégis. SZÉNÁSI: Nekem ne mesélj, én ott élek születésem óta. ZAY: Viszont én vagyok a kassai kapitány. SZÉNÁSI: Az istentelen Zay Ferenc. ZAY: Személyesen. Kis csönd. ZAY: Kassát gyűlölöm, undorító pocsolya, sose vagyok otthon. Dehát mindenki úgy indul, mint te, aztán belátja, hogy nagynak lenni nemcsak lehetetlen, hanem mi a frásznak. Élni lehet így is, úgy is, minden különbség csak előítélet. Majd rájössz. SZÉNÁSI: És ha lehántod a szemedről a hályog valamennyi rétegét, megláthatod: megvakultál. Ha kidobálod az agyadból a koloncokat, marad a kongó koponyád. Tudom én. Ezért menekülök Kassáról. Olcsó kifogás, hogy üldöznek. Kis csönd. ZAY: Maradj itt éjszakára, keress magadnak egy zugot. A palotába ne menj, ott sincs fekhely és jobb a szabad ég alatt. Zay a jobb terem felé indul. SZÉNÁSI: Ne menj még el! Zay megáll, Szénási feláll. SZÉNÁSI: Csak azt akarom mondani: maradj itt. Hallgass meg. Holott nincs mit mondanom. Az apám lehetnél. Te is érzed, nem? Kis csönd. SZÉNÁSI: Még azt is mondhatnám: te nagy vagy és erős, pedig csak arra vágyom, hogy meghallgasson valaki. Akárki. Na menjél, elengedlek. Kis csönd. SZÉNÁSI: Mért nem mész? Mélyen csalódol, ha azt várod: kitálalom neked az élettörténetemet. Érzed, hogy én meghallgatnám a tiédet, mi? Érzed, hogy olyan a természetem: mindenkit meg tudnék vigasztalni. Érzed, mi? Mért nem mész? Most elveszítenél, ha mennél. Ezért nem mész? Kis csönd. A bal kapuban megjelenik Józsa, egy hatalmas kulccsal bezárja maga mögött, majd a szín közepére jön. JÓZSA: Beszédem van veled, Zay. (Szénásira mutat) Ez kicsoda? ZAY: A szolgám. Ügyes fiú, bár némileg beképzelt. JÓZSA: Küldd el. ZAY: Hallod, fiú? Ugrás. Szénási a kapu felé húzódik, megint leül. JÓZSA: Úgy ismerlek, mint aki nem fél az ördögtől sem. ZAY: Ez így is van. JÓZSA: Tisztellek érte. ZAY: Térjünk a tárgyra. JÓZSA: Ma éjszaka el kell intézni valakit. ZAY: Engem? JÓZSA: Akkor nem mondanám. ZAY: Föl is köthetném magam. De azért jó, hogy nem rólam van szó. így azonban semmi közöm az ügyhöz. JÓZSA: Nézd, Zay, én nem szívesen gyilkolok. Rajtam a legkönnyebb bosszút állni. Én nem kaptam bárói címet Bécstől és nem vagyok független Menyhárt személyétől. Neked viszont nem kell tisztára mosnod magad. ZAY: Hát a lelkiismeret? JÓZSA: A lelkiismeret? ZAY: Az. JÓZSA: Az neked nincsen. Ismerem az ügyeidet. Kevesen tudnak róluk. Egyelőre. ZAY: Embert nem szoktam irtani. JÓZSA: Csalni és rabolni annál inkább. ZAY: Förtelmes bűnök. JÓZSA: Mihelyt van róluk bizonyíték. ZAY: Na és van? JÓZSA: Van. Találékony ember vagyok. Csönd. JÓZSA: Vállalom az előkészítést. A végrehajtást akárkire ráfoghatjuk, akit megölünk, mielőtt vallani kezdene. Csönd. ZAY: Zsarolsz? JÓZSA: Kényszerűségből. ZAY: És azt hiszed, engem lehet zsarolni? Engem? Te giliszta! Mindig voltam annyira körültekintő, hogy a bűneim ne legyenek kijátszhatók ellenem. Engem kár fenyegetni, drága barátom, nincs mivel, na és ha volna is, én akkor se félem a halált. Én a semmitől félek, ami az életben kísér, én attól félek, hogy húsz év múlva és holnap és ma éjszaka nem lesz mit tennem, én a tétlenségtől rettegek, mert mindent elviselek, csak az unalmat nem. Érted? Józsa hallgat. ZAY: Hülye vagy, Józsa. Te akarsz engem fenyegetni? Te pondró. Pöccintek egyet a kis- ujjammal és nem vagy többé. Volna, akit érdekel, hogy ki rabolta ki a felvidéki sírokat. Csönd. 13
