Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 5. szám - Spiró György: Balassi Menyhárt (tragédia 3 felvonásban)
Menyhárt nevet és a karjába kapja Annát, aki átkarolja a nyakát. ANNA: Nahát, hogy végre eszedbe jutott! Te ronda, szőrös medve! Te rusnya vadállat! MENYHÁRT: No, Anna, megkeressem a szalagjaidat? Mi? ANNA: Te buta! Te vadállat! Te! (Megpofozza Menyhártot) Az előbb szoptattam Boldizsárt, egészen úgy harapdálta a mellemet, mint te szoktad. Tudod, mindig megőrülök, ha valaki a mellemet harapdálja. Lévai Gábor sose harapdálta a mellemet. Meg is halt szegény. MENYHÁRT: Nem is volt neki foga, így nyám- nyogott fölötted: nyámnyám-nyámnyám, és csörgött a nyála. ANNA: Te csak ne bántsd az én első férjemet, légy neki hálás, hogy rádhagyta Lévát — és engem! El se vettél volna, ha nem tudom előre, hogy Léva boldog özvegyeként foglak megkaparintani. Te mafia. Ugye, hogy nem vettél volna el, te hülye, ha semmim se lett volna? (Menyhártot pofozza) Felelj, te álnok, te képmutató rusnya vadállat, te kéjelgő disznó! Légy őszinte legalább egyszer az életben! MENYHÁRT: Hát bizony eszembe se jutott volna. ANNA (megsértődve): Hát ez aztán pofátlanság! Bebocsátom a birtokomba és a testembe, kielégítem ezt a ronda szőrös hájtömeget, és ez a hála.Tegyél le! Itthagylak! (kapálodzik,rugdos) Eressz el, ez így nem igazság, azonnal tegyél le! Thurzó Annával így nem lehet eljárni! (Karmol, harap, Menyhárt egész testében rázkódik a nevetéstől) Tessék engem letenni! Menyhárt nevet, aztán beviszi a rúgkapáló Annát a jobb terembe. Zay egyedül marad a színen, nézi az ájult Svendit. Alkonyodik. A bal kapun bejön Szénási, jókora batyuval a vállán. Zay rugdosni kezdi Svendit, de az nem reagál. Szénási közelebb megy, szemléli. SZÉNÁSI: Meg lehet itt szállni? Zay megfordul, megszemléli. SZÉNÁSI (lekeríti válláról a batyut): Lehet itt szállást kapni éjszakára? Meg tudom fizetni. ZAY: Egy jótanácsot adhatok. Errefelé tagadd le a pénzed, a tudásod és a tehetséged. SZÉNÁSI: A pénzemet el is szedheted, előbb- utóbb úgyis elrabolnák. Legalább egyszer kapjak érte valamit. És nekem itt muszáj megszállnom, mert odakint nem biztonságos. Ez itt Báthory vára, nem? ZAY: Báthoryt elűzték. SZÉNÁSI: Igen? Nem baj. Én akkor is fáradt vagyok (leül). A pénzemet egyébként nem is loptam, becsületes cserével szereztem. Útközben eladtam a feleségemet egy töröknek. Ezek a törökök állandó nőhiányban szenvednek. Szegények. ZAY: Ronda egy némber volt a nejed, mi? SZÉNÁSI: Az enyém? Mit képzelsz! ízletes volt, fiatal ka, kerekfarú, az tetszett meg a töröknek. Ropogós volt a húsa és imádta a szerelmet. Megéri a pénzét, (sóhajt) Az igazság az, hogy meguntam. Én nem tudom egyetlen nővel leleélni az életet. Sajnálnom kéne szegényt, mert igen jó volt hozzám, de isten látja lel- kemet: előbb-utóbb úgyis megfojtottam volna. ZAY (nevet): És hová ilyen sietve? SZÉNÁSI: Erdélybe. Új életet kezdek. Muszáj. Ez itt már Erdély, nem? Sose vagyok tisztában a napi politika állásával. ZAY: Amennyire meg tudom ítélni, ez itt már inkább Erdély. SZÉNÁSI: Az jó. Sokat tűnődtem, merre induljak, talán Bécset kellett volna választanom. Három napja indultam Kassáról, (habozva) Biztosan nem kéne elmondanom: ha engem elfognak, fellógatnak az első jegenyére. ZAY: Gyilkoltál, raboltál, csaltál ... SZÉNÁSI: Mégha öltem volna! De csak megvertem valakit. (Habozva) Ezt mégse kellett volna elmondanom. Dehát akárki vagy is, meg kell értened: nem lehet Kassán megmaradni. Jártál már Kassán? ZAY: Jártam. SZÉNÁSI: Rohadt népség lakja. Zsírjába fúló, civakodó polgárnépség. Nem lehet elviselni az önelégült pofájukat, a cicomás kurváikat, a megveszekedett korlátoltságukat. Ha én a kassai kapitány volnék, kicsapnám egész Kassát a végekre, hadd verekedjenek korgó gyomorra. Alázatoskodó hívők, nagypofájú papok, imádságot mormoló disznók gyülevésze. Fúj! Mostanában valami reformátorok is megjelentek, az is éppolyan rohadék népség, mint a többi. Pofáznak össze-vissza, nekik is csak Isten az isten, halásznak a maguk és mások zavaros fejében. Akinek van egy kis sütnivalója, leszarja az egészet. Azt prédikálják nekünk: a hit nemesít, fölemel, magasztos a mi célunk: küzdeni, hogy ez meg az. Na hiszen! Aki hisz, vagy félkegyelmű, vagy megél belőle. Ha jártál arra, tudhatod. ZAY: Jártam. SZÉNÁSI: Nem is az a baj, hogy meg kellett lépnem, a magamfajta értelmes egyénre abban a posványbán úgyse virrad holnap. Még jó is. Ha nem üldöznének, még ottmaradtam volna. Megtörték volna bennem, akivé lennem muszáj. Most boldog is lehetek, mert megtalálom a végső értékrendet, és vissza fogok térni és a pofájukba vágom majd magam: nesz- tek, itt vagyok én, Szénási István, leköptetek, ti disznók, hát most háremet csinálok a kurváitokból, és a lányaitokba törlőm a képetektől mocskos kezemet, és jobban fogtok tisztelni, mint a kassai kapitányt. Különben méltóságom tiltja, hogy erről a népségről nyilatkozzam. Én nem vagyok akárki, én különb latin hexamétereket írok, mint Janus Pannonius, tudok egy csomó nyelvet, értek az asztrológiához és a logikához. Húszéves múltam, még semmit se vittem véghez, hát ez így nem mehet 12
