Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 5. szám - Spiró György: Balassi Menyhárt (tragédia 3 felvonásban)
komoran hallgat, Kendyhez fordul.) Ennek mi baja? Részeg? Kendy a kalodára műtőt. ZAY: Él még? (Leguggol, Svendi pulzusát fogja, aztán a fejét tapogatja.) Nem tört be. Ki ez a fickó? JÓZSA: Svendi. Generális. Zay meglepődik, fölegyenesedik, Józsa a bástyára mutat, Zay fölnéz, Menyhárt iszogat és gyönyörködik a tájban. ZAY: Én Ferdinánd adománylevelét hozom Szat- márról. ZSIGMOND: Hiába hozod. KENDY (Zayhoz): Kezdem belátni: itt kívülem mindenki tudott Menyhárt legújabb árulásáról. ZAY: Te nem tudtad? KENDY: Nem én. ZAY: Ahogy elnézem, ennek most már nincsen különösebb jelentősége. KENDY: Menyhárt talán el se árulta Izabellát. ZAY: Dehogynem. Titkos szerződést kötött Ferdinánddal. KENDY: Menyhárt? Személyesen? ZAY: Nem egészen. Történetesen én kötöttem. Zsigmond megbízásából. ZSIGMOND (Kendyhez): Menyhárt ugyanis... KENDY: Értem. Kendy mosolyogni kezd. KENDY: Értem. Nem értitek? Óriási! Menyhárt pénzt is kapott... Zsigmond bólint. KENDY: Hát most váltságdíjat is fog kapni, Svendiért! Ez igen! Dupla haszonért maradt hű Izabellához. Ezt így kell csinálni! Kinek jutott volna közülünk eszébe? Inasok vagyunk mi még az árulásban. Az árulás: palota. Hogy mestermű legyen, ki kell faragni a legutolsó kőrózsáig. Engem fölemel az emberi szellem találékonysága. Büszke vagyok Menyhártra és mindenben, messzemenően támogatom. Zsigmond savanyúan hallgat. TAMÁS: Ezek szerint visszavihetem azászlót. KENDY: Vissza. Izabelláét tűzd ki. TAMÁS: Csak tudnám, hová pakoltak. (Morfondírozva bemegy a jobb terembe.) ZÁY: (Vidáman): Jól van, hiába fáradtam, de legalább csináltam valamit. Döglesztő egy kánikula van, de oda se neki, legalább jöttem valahonnan valahová. Most kéne valami jó ötlet, mivel üssem el az éjszakámat, hátha már reggel odébbállok. HEVESI: A másik kaloda még kiadó. Hevesi int, a vitézek fölemelik a ládákat és bemennek a jobb terembe. ZSIGMOND: Ez a hőség, ez valóban szörnyű. Izzadok, mint egy ló. (Zayhoz) Ültél te már kalodában? ZAY: Még nem volt szerencsém. De ki fogom próbálni. ZSIGMOND (Kendyhez): Ha most azonnal visszaküldöm, amit elraboltam, nem történt semmi. Tévedtem, belátom, megkövetem őket. A lelkem mélyén mindig Izabella híve maradtam, csak ez az átkozott természetem, ez nem hagy nyugodni ... KENDY: Természeted! Menyhártot utánzód. Kell is neked a rablás! Mint gatya a tehénen. Ne izgasd magad, Zsigmond. Úgyse tudni, mit hoz a holnap. Izabella egyébként nagy királynő. ZSIGMOND: Éljen soká. KENDY: Gyere, Zsigmond, igyunk még. (Zayhoz) Gyere te is. ZAY: Mindjárt. Előbb magamhoz térek, elkábított a hőség. Kendy vállat von, int a vitézeknek, Zsigmonddal együtt bemegy a jobb terembe. Józsa emberei még egy hordót leemelnek a szekérről, utánuk viszik. Menyhárt odafönt feláll és belenyújtózkodik a lehanyatló napba. ZAY (Józsához, Menyhártra mutatva): Mint egy farkas. Kölyökkoromban láttam ilyet, falkában csaptak le a tengerpartra, télen a városokba is betörtek. Figyeld csak: minket is elborít az árnya. JÓZSÁ: Alkonyodik már. Menyhárt leballag a bástyáról. ZAY: Üdvözöllek, Menyhárt. Meghoztam Ferdinánd diplomáját. MENYHÁRT: Isten hozott, Zay. Megjutalmazlak: neked adom Szamosújvárat. ZAY: De hiszem Szamosújvár nem is a tiéd! MENYHÁRT: Csak nem képzeled, hogy a magaméból adok? Foglald el a tulajdonosától, áldásom rá. (Józsához) Józsa fiam, az éjjel odakint fegyverezzék le a németeket és eresszék szélnek őket. Várjál. A másik dolog: a kaput éjszakára be kell csukni. Jó erősen. Érted? JÓZSA: Értem. MENYHÁRT: Mit állsz itt? JÓZSA: Az igazat megvallva, én félek ettől az éjszakától. MENYHÁRT: Na eridj. Józsa habozik. Anna kijön a jobb teremből. MENYHÁRT: Nem hallottad? ANNA: Menyhárt! Nem találom a szalagjaimat! Hol vannak a szalagjaim? MENYHÁRT (Józsához): Lódulj már! Józsa kimegy a bal kapun. ANNA: Menyhárt, édesem, csinálj már valamit, én nem bírom! Teljesen kimerültem. Minden után nekem kell szaladgálnom! Ezek a némbe- rek úgy mozognak, mint a lajhár. Menyhárt, én mindjárt sírva fakadok! Ezek a némberek képesek és a zsírosbödönbe rakták a szalagjaimat! MENYHÁRT: Úgysincs benne zsír. ANNA (toppant): De a zsírosbödönt útközben eldobtuk! Mert úgysincs benne zsír! Hátha benne voltak a szalagjaim! Menyhárt! édesem, én nem bírom ezt a cigánykodást! Engem nem így neveltek! Itt nincsen semmi! A puszta földön fogok hálni! Menyhárt, én azonnal sírva fakadok! 11
