Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 5. szám - Spiró György: Balassi Menyhárt (tragédia 3 felvonásban)
MENYHÁRT: Mennyire taksálod magad? Menynyit ad érted Ferdinand? A dögvész? Tízezer? Húsz? Van akkora az elherdálandó tehetséged? SVEN Dl: Húszezer. Talán érek. Remélem. Disz- nóság, ha ennyit sem. MENYHÁRT: Ennek nagyon, nagyon örülök. Ennyit fogok kérni, jó? És visszaállok Izabella mellé. SVENDI: Jó. Aztán jön vissza Báthory. MENYHÁRT: Nem jöhet vissza. SVENDI: De, de. Kell neki. MENYHÁRT: Láttad az imént Kendy Ferencet odalent, az öcsém mellett. Hát az ő birtokait kapja meg Báthory. Jó cimborám Kendy, együtt árultuk el nemrég Ferdinándot. SVENDI: Jó cimbora, nem jó cimbora. Kendy nem fogja adni birtokot Báthorynak. MENYHÁRT: Oda fogja adni. Egészségedre, Svendi! Koccintanak, isznak. MENYHÁRT: Mert hiszen mért ne adná. SVENDI: Nem bolond. MENYHÁRT: Megkapja másét. SVENDI: És az? Megint másét? MENYHÁRT: Hát nem kap újat. SVENDI: Nem adja Kendy. Nem. MENYHÁRT: Muszáj neki. SVENDI: Nem. Nem. Nem szabad. MENYHÁRT: Dehogynem. Egészségedre, Svendi. Koccintanak, isznak. Menyhárt int, Józsa a vitézekkel felrohan a bástyára, megragadják Svendit, akinek cigány útra szalad a bor, kalimpál, kiabál: „Schweinerei! Last mich loslWas für ein Scherz ist das!” Valaki a vitézek közül fejbe veri egy doronggal, Svendi elájul, lecipelik a bal terembe és az egyik kalodába zárják. Menyhárt iszogat, gyönyörködik a tájban. A jobb teremből kijön Anna és Hevesi. ANNA: Áz egyik láda oldalán rózsák vannak festve, abban vannak a szőnyegek, a másik kék, abban vannak a cipőim, és lehet, hogy odapakoltam a függönyöket is, de lehet, hogy egy másikba. Lehet, hogy a függönyök a harmadik szekéren vannak, nézz utána, de a kulcsot ki ne add a kezedből, érted? Mert ezek a népek olyanok, hogy mindent széthordanának. De nem, mégis csak az a legjobb, ha ki se nyitod, majd én. A legjobb, ha oda se mégy. Mit is akartam . . Szűzanyám, ezek a némberek összegyűrik az alsószoknyáimat! Mit állsz itt? Lódulj! Hozd a ládát! Anna visszarohan, Hevesi habozik, aztán a bal kapu felé indul. JÓZSA (Hevesihez): Ezek a csavarok annyira berozsdásodtak, hogy az valami botrányos. HEVESI (megáll, nézi a kalodálást): Azelőtt inkább a karó meg a kerék járta. Hevesi kimegy a kapun. A jobb teremből kijön Zsigmond, Kendy és Tamás, Tamás kezében zászló, rajta a kétfejű sas. KENDY: Ismerem Menyhárt észjárását, eleget raboltam és árultam vele. Egyívásúak vagyunk mi mind. Ha Menyhárt elárulta Izabellát, igaza volt. Messzemenően támogatom. Persze, ha már együtt árultuk el Ferdinándot, most se kellett volna kihagynotok a játékból. Bennem aztán igazán megbízhattok. ZSIGMOND: Ki tudná megmondani, mit hoz a holnap. Menyhárt se tudja. Néha maga se tudta, hogy a következő órában elárul valakit. A sors hozta úgy magával mindig. TAMÁS: Jé! Itt az előbb még nem volt senki. KENDY (megdöbbenve): Hiszen ez Svendi! Zsigmond elképed. KENDY (józsához, kételkedve) Svendi? JÓZSA: Kiabált, fejbe vertük, elájult. Megölni nem volt szabad. Kis csönd. KENDY: Mégse árultuk el Izabellát. ZSIGMOND: Az nem lehet. KENDY: Dehát látod! ZSIGMOND: Nem lehet. Ez tévedés. A bal kapun bejön Hevesi és néhány ember, három ládát cipelnek, az egyikre rózsák vannak festve, a másik kék, a harmadik szürke. ZSIGMOND (Hevesihez): Fiam, állj meg egy pillanatra. Hevesi megáll, a többiek leteszik a ládákat. ZSIGMOND: Mondd meg nekem, fiam: üi itt valaki ebben a kalodában? HEVESI: Nézetem szerint olyasformán. ZSIGMOND: Láttad már ezt az embert valahol? HEVESI: Hogyne láttam volna. Ez a német generális. ZSIGMOND: Svendi Lázár? HEVESI: Hát ha úgy hívják . . . Kis csönd. TAMÁS: Hova tűzzem a zászlót? ZSIGMOND: Egyelőre sehová. Állnak, nézik a kalodába zárt, ájult Svendit. A bal kapun bejön Zay, fáradt, poros. ZSIGMOND: Hát ez meglepő. JÓZSA: Hiába raboltad ki az erdélyi főurakat. Menyhárt visszaáll, és te is mindent visszaadsz. KENDY: Ez igaz? Zsigmond! ZSIGMOND: Hazugság. Zay odaért hozzájuk. ZAY: Megjöttem, hé! Legalább tárt karokkal fogadjatok. Mindenki Zayra néz. JÓZSA: Nahát, Zay! Rég nem láttalak. Zay kezet fog Józsávol. ZAY: Jöttem volna előbb is, de megfújták a lovamat. Végigjöttem a németek és a törökök között, nem bántott a kutya sem. Végre ideérek, erre a magyarok nekem jönnek és elveszik a lovamat. JÓZS: így van ez mifelénk. ZAY: Az istenit neki! Különben ott egye meg a fene, legalább gyalogoltam. Kár, hogy már ideértem, el kéne menni valahová. (Zsigmondhoz) Mi van, Zsigmond? Ezer éve. (Hogy Zsigmond 10
