Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 5. szám - Spiró György: Balassi Menyhárt (tragédia 3 felvonásban)

ELSŐ FELVONÁS 1558 szeptember elseje, délután. Bejön Józsa és Tamás, kezükben kard, gyorsan átkutatják a színt, a jobb teremből előrángatják a fegyvertelen Hevesit, aki szó nélkül engedelmeskedik. Tamás lefogja Hevesit, Józsa kimegy a balkapun. Kisvártatva be­jön Menyhárt, Józsa, Kendy, Zsigmond, egy csapat fegyveres, mögöttük szekeret húznak, a szekéren Anna, ölében egy csecsemő, mellette udvarhölgyek és szolgák, a szekéren ládák, hordók. A szekér meg­áll a bal terem előtt, a fegyveresek és a szolgák leug­rálnak és szétoszlanak a színen. Menyhárt és kísérete megáll a szín közepén, körülnéznek. JÓZSA: Hát ez itt a felsővár. (Hevesire mutat) Mást nem találtunk. Menyhárt Hevesi elé lép. MENYHÁRT: Én Balassi Menyhárt vagyok, a híres, az istentelen, a lókötő, az anyaszomorító, én vagyok az áruló, a vitéz, az átkozott, egyszóval köztudomású, hogy én vagyok a legnagyobb gaz­ember és a legnagyobb hadvezér Magyarországon. Ami Báthoryé volt, az most mind az enyém. Szatmár a népével együtt. Te is. Velem nem lehet kibabrálni, engem nem lehet átejteni, mert én vagyok Balassi Menyhárt. Igaz, hogy elkotródott az egész Báthory-pereputty? HEVESI: Igaz. MENYHÁRT: Hát te? HEVESI: Itt születtem. Nem megyek el innét. MENYHÁRT: Nem akarsz megölni? HEVESI: Nem hiszem. MENYHÁRT: Mi a neved? HEVESI: Hevesi Mihály. MENYHÁRT: Hát úgy vigyázz magadra, hogy én vagyok... ki vagyok én? HEVESI: Balassi Menyhárt. MENYHÁRT (a többihez): Hol a kulcs? Kis csönd. Tamás elengedi Hevesit. ZSIGMOND: Hol a kulcs? KENDY: Hol a kulcs? JÓZSA: Hol a kulcs? HEVESI: Kulcs, az nincsen. MENYHÁRT: Mi az, hogy nincs?! (üvölt) Olyan nincs, hogy nincs! Át akarom venni! Díszes párnán hozzátok elébem! Józsa! JÓZSA: Elvittek mindent... a kulcsot is ... MENYHÁRT: Nem érdekel! Csináljatok! Estére meglegyen! JÓZSA: Estére meglesz. MENYHÁRT: Most pedig birtokba vesszük a palotát. Menyhárt bemegy a jobb terembe, Kendy és Zsig­mond követi. Anna leszáll a szekérről és a nők és a szolgák egy részének kíséretében a jobb terembe viszi a csecsemőt. Józsa, Tamás és Hevesi a színen marad. Józsa a bal teremhez lép, Hevesi és Tamás utána. HEVESI: Itt vannak a kínzóeszközök. Talán van itt kulcs is. JÓZSA: Nem érdekes, van egy csomó kulcsunk. Díszes párnánk is. Ha megérkezünk valahová, mindig átadjuk. De ha rögtön adnánk, gyanús lenne, honnan szereztük. Hátha magunkkal hoztuk ... Viszont úgy nézem, csak két kaloda van. Nagyon kevés. HEVESI: Inkább a karó vagy a deres járta. Szeret­ték a csigát meg a kereket is. JÓZSA: Tüzes vas? HEVESI: Van belőle. TAMÁS: Ezt mindet használták? HEVESI (sértődötten): Persze, hogy használták. JÓZSA: Azt beszélik, a jezsuiták kifundáltak vala­milyen csizmát. Beledugják a delikvens lábát és addig szorítják, amíg elpépül a csontja. HEVESI: Erdélyben is van? JÓZSA: Amikor eljöttünk, még nem volt. A ma­gyarok még ehhez se értenek igazán. TAMÁS: Mi találtuk fel a tüzes trónt. JÓZSA: Nem jó az. Mire megvallanál, porhanyós- sá sültél. Kínlódol, de csak egyszer. A csizmá­nak jobb a hatásfoka. (Hevesihez) Ez a terem nem is nyirkos. Se penész, se bogarak, se pat­kányok, se sötétség. HEVESI: Az igazi börtön az alsóvárban volt. Aztán hordókat raktak oda. Most elvitték. JÓZSA: Akkor pedig újra börtön lesz. A jobb teremből kijön Zsigmond és Kendy. ZSIGMOND: Hát nem elvitt mindent?! Hogy le­het valaki ennyire kishitű? Ha engem kifüstöl­nének, itthagynék mindent, hátha visszatérek. Az anyja istenit! A földön fogunk aludni? (A bal terem előtt álldogálókhoz) Tamás, eridj az alsóvárba, Menyhárt várja a generálist. (Tamás el.) Józsa, te meg kajtass föl valahol néhány szé­ket, nincs mire ülnünk. (Józsa Hevesivel el a jobb terembe.) Nahát, ez a Báthory! Udvariatlan egy állat. KENDY: Mondd csak, Zsigmond: honnét csöp­pent ide ez a német generális? Ez a hogyis­hívják. ZSIGMOND: Svendi Lázár. KENDY: Az. Honnan került ide? ZSIGMOND: Nem tudom. KENDY: Elvégre béke van. Arra számítottunk, hogy Báthory sehol, viszont a németek bent vannak az alsóvárban. Miért? ZSIGMOND: Nem tudom. KENDY: Nem értem. Ha Szatmárra Ferdinánd is igényt tart, akkor Izabella, imádott királynőnk, hiába ajándékozza Menyhártnak. ZSIGMOND: Svendi itt van, de nincs abban sem­mi. Elvégre béke van. Még köszönettel is tar­tozunk neki. Kiűzte Báthoryt. Helyettünk. KENDY: És ha ittmarad a nyakunkon? Menyhárt mit szólt? ZSIGMOND: Nem szólt semmit. KENDY: Ha Menyhárt józanul mérlegel, már­pedig van neki sütnivalója, én egyetértek vele és feltétlenül támogatom. ZSIGMOND: Egy pillanatig se kétlem. KENDY: Tudhatjátok, mennyire lényegtelen, hogy Izabellától birtokot kaptam. ZSIGMOND: Hogyne tudnánk. KENDY: Tudjátok, mennyire imádom a Balassi- akat. I 8

Next

/
Thumbnails
Contents