Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 4. szám - DOKUMENTUM - Szalai Csaba: Veres Péter balmazújvárosiaknak írott levelei
DOKUMENTUM pP r~4&t~-a'TÍs&eú'sUí' £i* m* ^ 'dtf'&ir t/f s*-t*tt*&* . &&■ c^T'&ci?® /£Cííz&. /& &4&ko> rí s^Z4Lc~€*& ^**4í. l(s& -és^üfl-^sir /c40*~í$&-/t> &*€& VERES PÉTER BALMAZÚJVÁROSIAKNAK ÍROTT LEVELEI A bosszantó csodálkozás öreg parasztasszony szájából esett ki egy nem éppen tudatlan gyülekezetben. Egyszerre mintha csalánbokorban ültem volna... Veres Pétert rágalmazták. A kupébéli hangjáték résztvevői mind egy szálig nehéz kezű emberek — balmazújvárosi parasztok — voltak, és rágalmaik közül a legbocsánatosabbat: „miért is olvasnák?, velük történt meg!”, lehet csak a népművelés bűnéül felróni. (Hogy hová?, azt nem tudom.) „Paraszt volt, miért ne tudna hát a paraszti világról!” fontolták meg, s ezzel el is intézték íróságát. Sok ilyen „beszélgetés” hallgató tanúja voltam már. — A közölt levelek majd szilánkjaira hasogatják a gyanút, amellyel kétségbe vonták Hortobágy mellyékiségét. Tudott ő erről? Méltósággal tűrte saját fajtájának marásait s égő szemmel mind a rúgásokat. (A balmazújvárosi iskola 500 éves évfordulóján ünnepi vendégnek hívták, s a nép sehol. Heten-nyolcan lézengtek az udvaron.) A patriótaság eféle nyers számonkérésébe nem is tudott ridegen begombolkozni: „ ... Nem leszek »pesti« még annyira sem, mint egy tavaly vagy tavaly előtt feljött falusi, aki véglegesen elmenekült falujából. Én nem menekültem, engem az »ügy«, az íróság, a közvetlen szolgálat, mondhatni úgy is, a történelem hozott ide ... Bajánsenye és Gagybátor s mindaz, ami közöttük van, éppúgy a hazám, mint szülőfalum, Balmazújváros. Mondom, országban gondolkodom.” (V. P.: Húsz esztendő Budapesten) Hogyan tekerték ki —tekerik ki —ennek az utolsó mondatnak a nyakát? „Népben — nemzetben ... ? Akkor hát ezért nem gondolt a falujával.” Valóban nem intézte el a földiek hízóvágási—kecsketartási folyamodványait „fönt”, Budapesten. Hisz mi az író dolga: „Az író túl sokat hisz magáról, s mert igazi társadalmi cselekvés helyett csak ír, de mégis a tettet szomjazza, lelki elégedetlenségében az iránt akarja átmagyarázni a legmagasabb rendű emberi tetté.” (V. P.: Ember és írás) E levélsorok gyalogútján naponta járt el az országba s hetente járt vissza oda, ahol született. Visszajárt bárkihez, a könyveit búvárkodó tanító Tar Jánoshoz, a pantallós értelmiségihez: Berecki Gáborhoz (a Vak Bottyánhoz), kinek egész köteg levelezése tűnt el az egyik nagy tömegkommunikációs intézménynél; a tanács elnökeihez ... Magyarország fölfedezése születhetne meg a Veres Péter-lapokból-levelekből is! SZALAI CSABA 74
