Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 4. szám - DOKUMENTUM - Szalai Csaba: Veres Péter balmazújvárosiaknak írott levelei
Kedves Zsuzsi néném!* Budapest, 1954. január 21. A levelét és a bennelévő határozatot megkaptam, de nem értem azt, hogy miért csak 1929- től vannak felszámítva a munkanapjai, amikor tudtommal, meg amint Maga is írja, már az első világháború előtt is a vasútnál dolgozott. Ez az 1929-es dátum csak a vasúti öregségi biztosításra vonatkozik, viszont azelőtt hosszú éveken át István bácsi még állandóan ott dolgozott a vasútnál. Na már most én a jelen pillanatban nem tudom megmondani, hogy a régebbi munkáját be lehet-e számítani, de ha nem, akkor meg a mezőgazdasági öregségi biztosítástól járna valami csekély összeg. Az lehetetlen, hogy valaki innen is, onnan is kimaradjon. Én hát azt javaslom, hogy a fellebbezést otthon írják meg sürgősen, a rendes bizonyítványok mellé én majd írok egy levelet, amelyben tanúsítom, hogy én velem dolgozott hosszú éveken át, velem volt internálva Romániában is és azt is, hogy mint gyenge testalkatú ember, a vasúton szerzett asztmájában halt meg. Ha van rá valami törvényes lehetőség, hogy ezen az alapon kivételes alapon elbírálják a Maga kérését, akkor biztosan elintézik, mert hiszen (...) a 65 éven felüli öregeknek és özvegyeknek felemelik a járandóságát. A Magáét azonban először még meg kellene kapni. írassa hát meg a fellebbezését és a szükséges községi bizonyítványokkal együtt küldje el ide nekem, én majd hozzáteszem a magam levelét és átküldőm a Magyar Államvasútak Nyugdíj-hivatalához. Üdvözlettel: Veres Péter u. i. A határozatot, amit ide küldött, én addig megőrzőm és majd hozzáteszem a többihez. A kacsahizlalás ügyét nem értem egészen, mert ha a saját tengerijeket adták bele, akkor az égbekiáltó igazságtalanság. De mi lett az elhullottakkal1 Beadták a szövetkezetbe, vagy maguk használták fel? Ha pontosan megírják, akkor megkérdezem a szövetkezeti központtól. Kedves Öcsém** Megkaptam a levelet s benne a verseket. Édesapádat ismerem, hogyne, a nyáron is találkoztam vele az újvárosi vonaton. De hogy a versekre mit mondhatnék? A Baudelaire-fordítások ebből a szempontból nem számítanak, mert én nem olvasok franciául és nem tudom ellenőrizni mennyire hitelesek. Sőt tulajdonképpen Baudelaire-t nem is ismerem eléggé, mert a Romlás virágainak a fordítását nem érzem meggyőzőnek. A Baudelaire életérzését és életszemléletét nem tudom elfogadni, de azt érzem, hogy nagy költő és valóban eredeti költőegyéniség. Csakhogy én a Babits—Kosztolányi—Tóth Árpád stb. fordításokat szekunder (másodlagos) dekadenciának érzem, sőt programos dekadenciának, márpedig a dekadenciában is csak a primér dekadencia érdekes. Persze B. olyan nagy költő, hogy egyes nagy versekben, mint pl. „A dög" még a szecessziós literatúrán is átérzik a nagyság, az egész kötet azonban együtt mégis olyan magyar-nyugatos ízű, amellyel nem tudok megbarátkozni. (Ady—Móricz—Szabó D. nem „nyugatosok”, de nincs külön lapjuk, folyóiratuk, se kiadójuk, és így összemázolódtak a többiekkel.) De hagyjuk ezt, az irodalomnak ezeket a titkait és problémáit még aligha ismerheted. Hisz voltaképpen meg sincs írva s csak az önálló fejű magyarok deríthetik fel a saját eszükkel. Mindamellett,hogy ezeket a fordításokat„borzas”-nak érzem, de rajta keresztül más B-t érzek, mint a régi nyugatos fordításokban. A saját verseidhez nincs mit mondani. Kevés is ez a pár kis hangulatírás, és azt még nem tudni, hogy költő mocorog-e bennük vagy a „szellemi polurtás.” * Válasz egy segélykérésre. ** Diákkorom levele Veres Pétertől — Szalai Csaba 75
