Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 1. szám - Kunszabó Ferenc: Árnyék nélkül (regényrészlet)

rengeteg. Nehézpuska százharmincnyolc, géppuska hetvenegy. Tüzérség csak tábori ágyú, huszonnégy darab. Lőszer az utóbbiakhoz, erős és állandó harcot számolva, öt napnál tovább nem elég.

Bólogatott, a csizmája orrát nézte:

— Tovább nem is tudnátok kitartani.

Nem szóltam semmit. Ő kérdezett:

— Hány katonád van?

— Az ágyúk, géppuskák személyzete, valamint az árkászok, hidászok, egyéb műszakiak és a parancsnoki törzsek állandóak. Ezernyolcszáz ember. A többi három turnusban váltja egymást. Huszonnégy szolgálat, negyvennyolc szabad — de ebben a két napban tizenkét órát köteles dolgozni mindenki. Termelni. Kézifegyverüket, felszerelésüket viszik magukkal, még az ágyba is. A rajok, szakaszok, századok lakóhelyek szerint szervezettek, vagyis riadó esetén egy század tizennyolc-huszonkét perc alatt tud menetbe fejlődni. Be van súlykolva, ki van próbálva. Minden zászlóaljban három század van, turnusok szerint.

Összesen tehát?

— A már mondott ezernyolcszáz, és turnusonként ezer, azaz kilenc század.

— Látom, a századokra építesz.

— Igen. Ilyen körkörös, városi harcban azok még elég mozgékonyak, összefoghatok, de már jelentős ütőerők.

— Tartalék?

— Nincs.

— Egy hetes harchoz nem is kell.

— Félnaposhoz is kellhet. De azért van valami. Minden századhoz tartozik egy pótkeret, nyolcvan-kilencven fővel. Akik nem voltak katonák, illetve a negyvennégy év fölöttiek, meg a gyerekek, tizenhat évig lefelé. Ők a hadtáposok, a lőszerszállítók, a szanitécek, építők — de szükség esetén harcolnak is. Két órát gyakorolnak ők is naponta.

— Ez egy egész hadsereg, dandárparancsnok elvtárs!

Nem szóltam.

Bólogatott, nevetett:

— Az apád úristenét, ezt te találtad ki, mind!

— Ott voltam a tervezésnél.

— Mi van még, te Dózsa-fióka?

— Még sok minden van, pajtás. De inkább Dobó Istvánt emlegesd, ha bátorítani akarsz

— Dózsát nem szereted?

— Dózsa György nem védett várat.

— De mondom: nem szereted?!

— Nem ismerem.

— A ti vezéretek volt.

— Ennyit mindenki tud. De az urak eltüntették a nyomokat. Nincsenek adatok, nem tudjuk, mi volt, hogyan volt ezerötszáztizennégyben ... És az öregek sem beszélnek róla. Rákócziról, Kossuthról igen, úgy hogy mifelénk őket minden gyerek ismeri, még iskolába menetel előtt. No, meg Mátyás királyt! De Dózsára már nem terjed ki a nép emlékezete. Csak azért mondtam.

Féloldalt fordította a fejét:

— Ha elbukunk, rólunk sem fognak beszélni. Az urak eltüntetik a nyomokat!

— Nem számos. Ami kötelességünk, az kötelességünk!

— így van, ember!

25