Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 4. szám - MŰHELY - Pándi Pál: Újra: Bánk, a nagyúr (Az emberi és történelmi probléma egységesítésről)
BÁNK S miért? PETUR Miért? miért? te kérded azt, bán? szegény lélek, sajnálhatom szép gyengeséged. Bánk Gyengeségemet? PETUR Ne erőszakoskodjál magadon! Tudom én jól, hogy elvesztette lelked egy részét arany nyugalmának. — PanassZát nem hallod elnyomattatott hazádnak és nem látod, mint potyog hazádfiának orcáján le könnye? — Arany, Péterfy, Hevesi Sándor egybehangzó értelmezései szerint Peturnak ezek a szavai a magánéletében támadott Bánk sérelmére vonatkoznak, tehát a nagyúr legbelső körében keresi Petur a hídfőállást a királyné ellen irányuló érvei számára. Ezt követően Petur Bánk bánnak a hazai állapotok iránti süketségére és vakságára utal. Grammatikailag ez a rész nincs ok-okozati kapcsolatban a Melinda-üggyel, illetve az erre tett célzással. Petur beszédének retorikai felépítése azonban kétségtelenül tartalmazza az így értelmezhető kapcsolatot. Bánk lelke a Melinda-ügy miatt vesztette el „egy / részét arany nyugalmának.”, s ezért — mondjuk mi is — „Panasszát / nem hallod elnyomattatott / hazádnak...” Érzékeny pontján találja el ezzel Petur a gyötrődő nagyurat. Emlékezzünk az első felvonás 14. jelenetében hallott monológjára, az „itten Melindám, ottan a hazám” — dilemmára! Egyébként a találat kettősen is érvényes, hiszen egyrészt Petur Melindára irányítja Bánk érzékenységét, másrészt maga Bánk mondja majd a királynénak a maga országjárás előtti és Melinda-ügy előtti létéről — a IV. felvonásban: „Vak voltam én is udvarodba . ..” Peturnak ezek a szavai tehát Bánk bán egész lényét belerántják abba a politikai lényegű vitába, amely kibontakozóban van a nagyúr és a békéteknek között. Petur, illetve Bánk visszatérései a nagyúr helyzetéhez tagolják ettől kezdve a dialógus első, nagyobbik felét. E visszatérésekben szigorúak Petur megjegyzései az udvarban vakká tett Bánkról; egyre halkabbak, de mélyről jövőek Bánk reflexiói saját veszteségére. A fentebb idézett párbeszéd-részletet Peturnak Gertrudis és a merániak ellen irányuló konkrét vádjai követik, mégpedig oly sűrú'n-sistergőn, hogy a vád hegye már Endrét is eléri, a galíciai hadjárat miatt. Ezt a súlyos szöveget Bánk egyetlen sornyi kérdése töri meg, pontosan jellemezve azt a lelkiállapotot, amelyben a nagyúr a vádakat hallja: „S mit véte nektek e meráni asszony?” Petur szavait önnön helyzetével méri Bánk bán; látszólag ellensúlyozva, valójában fokozva az elhangzó vádakat. S van helyzetet jellemző ereje annak a hiánynak is, hogy Bánk nem reagál az Endrét elmarasztaló szavakra. (S elmarad a végleges szövegből Bánknak a maglódi kéziratban szereplő kérdése: „Más szóval, ez királytok ellen egy / kis pártütés —”) A magával is viaskodó nagyúr szűkszavúsága újabb alkalom Peturnak arra, hogy Bánk bánt a saját helyzetére rádöbbentse, az előbbieknél semmivel sem kíméletesebb szavakkal: Oh bán! ez a derék asszony nagyon értett azon közönséges szokáshoz — ..............................miképp kelljen az alattvaló nagyoknak orrára az édes reménység üvegszemét nevetve tenni fel; de úgy, hogy azt ők észre sem vegyék — az ollyanoknak, mint te vagy, nagyúr, 63
