Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 4. szám - MŰHELY - Pándi Pál: Újra: Bánk, a nagyúr (Az emberi és történelmi probléma egységesítésről)

ő rang, ígéret és aranyhegyek zacskóba zárt szelével el tudá mázos kegyelmét osztogatni,

Bánk közbevetése most a királyvédelem szava, amire Petur hitvallása következik a „férfiú király” mellett, s nevezetes tirádája Gertrudis ellen: „Görög, gubás, bojér, olasz,/ német, zsidó, nekem mihelyst fejét / a korona díszesíti, mindegy az ..." A vádbeszéd felépítése hármas tagolású. Petur először az Endrét háttérbe szorító királyos asszonyt, aztán a merániakat a magyarok kárára kielégítő királynét, végül a gátlástalan családi-hatalmi politikát űző Gertrudist jellemzi. S újra kritikai hang éri itt a galíciai hadjáratot.

Bánk erre való reagálásán ismét átlüktet saját helyzetének pulzusa. Nem olyan nyíltan, mint az előző alkalommal, de mélyről munkálva. Személyes szorongatottsága is érzékennyé hangolja őt a király emberi helyzetének felfogásában:

És így hazátok elbúsultjait játszani akarjátok s királytokat úgy tenni a királyi székre, hogy Gertrúdis estén szíve megrepedjen?

Fájdalmiban megölni érzeményit, hogy társitoknak könnyeit soha se lássa többé — egyszersmind szeretni is, ölni is szándékoztok; mivel Gertrúdis éppen a király maga! —

A királyról beszél, magáról is szól itt a nagyúr. Egyébként érdemes felfigyelni arra, hogy Bánk a maglódi kéziratban inkább közjogi értelemben hangsúlyozta Gertrudis királyi helyzetét. Ez az érvelés a végleges szövegből elmaradt, itt Gertrudis helyzetének meghatározásában az Endre férji érzelmeire való appellálás a döntő. Bánk nem védi meg Endre politikai lépéseit, nem állít szembe közjogi érveket Peturral; Bánk bán Endrét, az embert védi.

Erre következik Petur hatásosan határozott, a helyzetet végsőkig kiélező válasza: „ha egyszer ő / rabló, királyném is megszűne lenni —”, amire aztán jelentősen válaszol az érvek hatására is elmozduló Bánk — a törvényre és szokásra való hivatkozással.

Láthatjuk tehát, hogy Bánk személyes érintettségének a Peturral folytatott vitát tagoló jelentkezései nem formális, nem külsődleges beékelődések a párbeszéd menetébe. A nagyúr helyzetéből következő tagolásról van itt szó, annak a belső folyamatnak a fegyelemmel fékezett, de fékezhetetlen működéséről, amely Bánk bán személyes sérelmét beleszűri az ország helyzetét befolyásolni hivatott elhatározásába. A tagolás ritmikája a belső küzdelem mélyülését, gyötrelmességét teszi dramaturgiai- lag érzékletessé. Egyébként az emberileg természetes átszűrődés itt még egyensúlyban van a királyné törvényes felelősségre vonásának realitásaival. De nem tart sokáig ez az egyensúly . ..

Világossá válik a Katona-i szövegből itt az is, hogy Petur és Bánk eltérően gondolkoznak a törvényről, a szabadságbeli jussokról, a szokásokról. Mindketten hivatkoznak az ősökre, a hagyományra, de Bánk minden tekintetben rendpárti, lázadás- és és erőszakellenes felfogása nem egyezik meg Petur szűkebb érdekekre tekintő, e szűkösségben radikálisabbnak látszó álláspontjával a jog, a szabadság kérdésében. íme Bánk szavai:

.... és abban eszköz legyek, hogy jajgasson a szabadságunk miatt szegény magyar hazám?

64