Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 1. szám - Kunszabó Ferenc: Árnyék nélkül (regényrészlet)
KUNSZABÓ FERENC ÁRNYÉK NÉLKÜL (Regényrészlet) A proletárhatalom híre március huszonharmadikán jutott el hozzánk, mégpedig úgy, hogy a napok óta néma szikratávíró egyszercsak megszólalt! Rögtön rácsimpaszkodtam, és addig nyaggattam, míg kapcsolatot nem találtam a hadüggyel. Érdekes volt nagyon, hiszen a vonalat jó darabon a franciák ellenőrizték. Talán az őrnagy volt benne a dologban? Vagy azért adtak összeköttetést, hogy így majd hamarabb meggondoljuk magunkat!?... Pest első kérdése az volt, kik vagyunk? Válaszoltam. — Honnan távírózol? — Itthonról. — Tréfálsz, testvér! Titeket három napja megszálltak. — Tévedsz, testvér! A legelső francia előőrs több mint hat kilométerre áll a város középpontjától. Idebent rend, fegyelem van, műveljük szabadon maradt földjeinket, agyárak és műhelyek nagy része termel, minden közintézmény működik. A város fegyverben áll! Várjuk a proletárkormány utasításait! — Ez rossz tréfa. Kivel beszélünk? Lekopogtam. — Az vagy, aki az Odesszától hazavonuló magyar csapatok parancsnoka volt? — Az vagyok. — Üdvözöllek, testvér! Bolsi lettél? — Ha Pesten bolsi kormány van, és harcolni akar, akkor bolsi lettem! — Ez így nem jó válasz, testvér! — Pedig csakis ez a jó válasz. — Rendben. Nem fogunk szikratávírón elvi vitát folytatni. — Akartok harcolni? — Ha rákényszerítenek, természetesen! Tudsz képviselőt küldeni Csongrádra? — Illegálisan. Mikorra, hova? — Holnap, huszonnegyedikén estére, a városi vöröshadsereg-parancsnokságra. De több embert küldjél, mert ez az egész hihetetlen. — Rendben! — Vége, köszönjük! — Köszönöm, vége! Nem tudom, a mi zárómondatunk kifutott-e még, de a szikratávíró elnémult, és nem szólalt meg a hátralevő napokban, percre sem. Négy delegátust küldtem. Egyet a kommunista pártvezetőségből, egyet a szociál- demokratáékból — akkor itt nem tudtuk, hogy Pesten a két párt egyesült —, egy velünk tartó rendőrtisztet, és a hadműveleti csoport főnökét, szintén régi katonatisztet. Mindenre felhatalmaztuk őket. Mondtam, az a legfontosabb, hogy minél határozottabb utasítást hozzanak. De legalábbis világos elképzelést. Adtam melléjük egy félszakasz katonát, és egy öreg halász vezetésével elindultak civilben, a kabát alá rejtett fegyverekkel. Huszonötödikén virradatkor avval ébresztettek, hogy a deputáció már vissza is jött, sőt itt van velük a pesti tárgyalóbiztos! Kitöröltem a szememből a csipát, hátraboronáltam a hajam: — Engedjétek be! 23
