Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 4. szám - VALÓ VILÁG - Bánlaky Pál: Kisváros-közélet-értelmiség

mában, csak a vezetők vannak birtokában. Ebből adódóan ők rendelkeznek mind a döntésbefolyásolás, mint a reális döntéshozás lehetőségével. A döntési jogosultság esetenként megoszlik, de azoknak a részvétele a döntési folyamatban, akik döntésre ugyan jogosultak, de nem rendelkeznek a szükséges mennyiségű elsődleges információkkal — s ilyen például azoknak a tanácstagoknak a többsége, akik a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helyük következtében nem tartoznak az igazgatás-vezetés „belső köréhez” —, lényegében formális marad.

Itt két további kérdés adódik. Az egyik, a könnyebben megválaszolható, hogy voltaképpen kik tartoznak az igazgatás-vezetés „belső körébe”, kik azok, akikről mint vezetőkről, mint a város vezetőiről beszéltünk. A másik, a nehezebb kérdés: mi az igazgatás-vezetés eme körének — nevezzük nevén: a helyi hatalmi hierarchia csúcsának — működésmechanizmusa?

Kezdjük a könnyebb kérdéssel.

Kitűnő lengyel vizsgálatok — többek között — megpróbálták megállapítani, hogy kik a „helyi aktívák”, vagyis a „helyi politikai vezető réteg tagjai”. A 20—40 000 lakosú kisvárosokban 19—37 fős ilyen csoportokat találtak. Kiderült az is, hogy egy-egy ilyen csoport nagyobbik része három rétegből tevődik össze: az egyik a városi és járási tanácsok állandó dolgozói (elnök, titkárok, osztályvezetők), a másik a városban található gazdasági szervek felső vezetői, a harmadik a LEMP apparátusának állandó dolgozói. A következtetés, amelyet a beszámoló tanulmány szerzője,W. Narojek levont, és amely, minthogy a magyar kisvárosokban is lényegében hasonló az összetétel, teljesen érvényes nálunk is, ez: „A helyi vezetés összefonódása az igazgatói apparátussal azt bizonyítja, hogy a helyi politikai rendszerben elfoglalt magas pozíciót alapvetően meghatározza a hivatalos szervezetben betöltött felelős funkció... .Az egyes érdekközösségek a politikai életben az állami politikai rendszer struktúrájában funkciót betöltő tagjaik által vesznek részt. Ez a tény jelentős mértékben befolyásolja a helyi hatalmi szerkezetet.” Később így folytatja: „Ügy tűnik, hogy a helyi befolyásos emberek azonosítása — mivel kevés kivételei lel hivatalból rendelkeznek a hatalommal — nem különösebben szükséges a hatalom problémájának megértéséhez...” Ez utóbbi megfogalmazással annál is inkább egyetértek, mert véleményem szerint a (helyi) hatalom problémájának megértésében az egyik kulcskérdés éppen az, hogy a befolyásos emberek „kevés kivétellel hivatalból rendelkeznek a hatalommal”. Vagyis a kérdés nem az, hogy kik, hanem egyszerűen az, hogy mely pozíciót betöltők tekintendők a vezetőknek, a város vezetőinek, ezt pedig a lengyel vizsgálatok adatai egyértelműen mutatják.

Ugyanez a kép bontakozik ki egyébként a hazai adatok elemzéséből is.

1973-as adatok szerint a Bajai Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága a következőkből állt: 2 államigazgatási-politikai vezető (a városi PB titkára és egy tanácsi osztályvezető), 7 egyéb vezető (1 egészségügyi intézmény igazgatója, 2 oktatási-kulturális intézmény igazgatója, 3 gazdasági szerv igazgatója, 1 nagyvállalat főosztályvezetője).

A másik kérdés a helyi hatalmi hierarchia működésmechanizmusa.

Meg kell mondani, hogy az egész vizsgálódásnak ez az a pontja, ahol a legkevesebb objektív információra támaszkodhatom. Mégpedig nem az érintettek elzárkózása miatt (részükről Baján mindvégig a legteljesebb segítőkészséggel és nyíltsággal találkoztam), nem is a meglevő forrásanyagok hozzáférhetetlensége miatt (a szigorúan belső használatra készült dokumentumokat is megkaptam betekintésre), hanem egészen egyszerűen a működésmechanizmus — alább részletezendő — szerkezeti jellegzetességei következtében.

Amikor ezt a működésmechanizmust elemzem, alapjában azokra a kérdésekre kell a választ keresni, hogy hogyan születnek a döntések (kik vesznek részt a reális döntés- folyamatban, milyen érdekek milyen formában történő ütköztetése alakítja ki a dön29