Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 4. szám - VALÓ VILÁG - Bánlaky Pál: Kisváros-közélet-értelmiség
tést), és hogy megtörténik-e és milyen formában a döntés-mechanizmus társadalmi kontrollja. A reális döntésfolyamatban (tehát a döntéselőkészítésben és a reális döntések meghozatalában) értelemszerűen azok vesznek részt, akik a kellő mennyiségű információval rendelkeznek, és ezen túl megfelelő „befolyásuk” (hatalmuk) van. Ezek pedig a fen- - tebb mondottak értelmében elsősorban a vezetésnek a 20—30 fős „belső köre”, másodsorban — esetenként és esetlegesen; egyes, tartalmuk szerint sajátos döntéstípusokban — részben az igazgatási-vezetési szakapparátus, részben a gazdasági-kulturális-tár- sadalmi szervezetek adott ügyben érintett és hozzáértő szakemberei. Az érdekek ütköztetése, az eltérő érdekek valamelyikének érvényesítése vagy a kompromisszum megkeresése gyakorlatilag minden esetben a döntés-előkészítés szakaszában megy végbe. Az eltérő érdekek sem rögzített — írásos — formában, sem nyilvános fórumon nem kerülnek megfogalmazásra. (Itt nyilvános fórumnak számít a tanácsülés vagy a VB-ülés is; tehát minden olyan alkalom, amelynek lefolyását dokumentálni [jegyzőkönyvezni] kell.) A vezetés egységességének — véleményem szerint mechanikusan értelmezett — politikai-ideológiai követelménye következtében az érdek- és véleménykülönbségek nem kapnak társadalmi nyilvánosságot. Az ütköztetés az érintett vezetők előzetes egyeztető megbeszélésein (a döntés-előkészítés egyik legfontosabb mozzanata!) történik meg. A döntésre jogosult fórum elé, javaslatként, a már kialakított kompromisszum (vagy az eltérők közül adott esetben egymagában érvényesített érdek) kerül. Ennek következtében az alternatív lehetőségek felmerülése és elvetése, az érdek-ütköztetés és érdek-egyeztetés mechanizmusa, a döntés-előkészítés valóságos folyamata teljességgel elemezhetetlenné válik: nem léteznek, nem készülnek olyan forrásértékű dokumentumok, amelyekből a folyamat nyomon követhető lenne. (A tanácsülések és a VB-ülések jegyzőkönyvei a folyamatról mitsem árulnak el. Baján elvégeztem néhány év jegyzőkönyvi anyagának szövegelemzését, ebből sem érdek-, sem vélemény-struktúrákra nem lehetett következtetni. Az előterjesztés és a hozzászólások hangsúlyainak összevetése világosan érzékelhetővé tette, hogy a beterjesztett javaslat már előzetesen egyeztetett álláspont, esetenként kompromisszum szülötte.) Mindez egyben azt is jelenti, hogy a döntés-mechanizmus társadalmi kontrollja, egy szélesebb nyilvánosság kontrolljaként, megvalósíthatatlan. Ugyanis mindazok, akik a döntés-előkészítésben és a reális döntésfolyamatban nem vesznek részt, már csak a meghozott döntésről értesülnek. Az előkészítés fázisairól, a szóbanforgó alternatívákról, az esetleges érdek- és véleménykülönbségekről legfeljebb a szóbeszéd útján terjednek az információk; és jól tudjuk, hogy ez a fajta információáramlás mennyit ér. A társadalmi nyilvánosság intézményeinek (a tömegkommunikációs eszközöknek) a hiánya következtében tehát szélesebb társadalmi kontroll nincsen. Ebben a szerkezetben az igazgatás-vezetés társadalmi kontrollja — és éppen ez a demokratizmus egyik legfőbb tartalmi kérdése! —olyan módon valósulhat meg, ha létezik és működik a hatalmi hierarchia belső kontrollja. Voltaképpen ezt a funkciót tölti be a városi párt- bizottság, amely részben szervezeti-intézményes formában (mint testület ellenőrzibeszámoltatja a tanácsot), részben személyesen a (PB-titkár a tanács VB-tagja is egyben) kontrollt gyakorol az államigazgatás (tanács) felett. Belső kontrollnak kell ezt neveznünk, mert a „befolyásos emberek”, a „helyi politikai vezető réteg tagjai” zömmel éppen a párt- és tanácsi apparátus tagjai. Mégis valóságos kontrollnak tekinthetjük, mert a pártbizottság egyaránt képviseli (szervezeti felépítésénél fogva) az általános társadalmi érdeket, és (a pártalapszervezetek mint sajátos információs csatornák közvetítésével) a közvélemény pozitív tartalmait. Ily módon bizonyos értelemben kétpólusú hatalmi struktúráról beszélhetünk, ahol a társadalmi kontrollt éppen ennek a két pólusnak a relatív elkülönültsége, sajátos egymásra vonatkozása, ese30
